Szabó Péter

 

30. Hétvégén majd felmegyünk

Az áldott emlékű Hip Hop Boyz emlékének adózva (áldottan) választottam ezt a remek címet. Kicsit csalok, mert nem annyira hétvégéről lesz szó, mint inkább egész hétről. Pontosabban arról, hogyan nyaralnak a csehek. Van ugye ez tenger vonal, régebben Görögország mostanában Horvátország. Beül a nép az autóba (Škoda, szigorúan) és elvezet a tengerpartra, ahol egy hétig nézi a vizet. Ezt mindenki csinálja, mi nem, ettől az ember ufónak érzi itt magát. A horvát vendéglátóipar teljesen rárepült a csehekre, van cseh animátor meg cseh csapolt sör: mintha otthon lennénk, csak sósabb a víz. De összességében ez egy rém unalmas tömegturista dolog, nincs mit írni róla, mellesleg magyarok is járnak pont eleget.

Ami sokkal érdekesebb, az a parasztporta turizmus. Ennek a lényege az országban tömegesen előforduló gazdag, viszont gazdasági jelentőségüket és gyakran lakosaikat is elvesztett parasztporták turisztikai kihasználása. Az alap alapja az, hogy Csehországban sok gazdag paraszt volt, na ebben (is) különbözik Magyarországtól, főispánostul (ispán! az ész megáll, illetve erőltetett menetben hátrál), vármegyéstül. A jómódú parasztok főleg a németajkú vidékeken laktak a hegyekben, de nem csak ott, mert például a viszonylag híres cseh parasztbarokk épületek a színcseh helyeken jellemzőek. Egy rendes cseh parasztporta zárt világ: ház, nagy udvar, melléképület (gyakran siló) és mindezt fal veszi körbe, jó nagy ajtóval. Szükség esetén védhető is, de inkább kifelé mutatja, hogy az ő háza, az ő vára. A lakóház maga jó nagy, sok szobával. Ebben a kategóriában legalábbis a tipikus magyar tisztaszoba-konyha-szoba verzió ismeretlen. A házak gyakran emeletesek, felül a hálószobák, mint Angliában. Az egészből, ha nem is a pénz (abból azért itt se volt sok), hanem a viszonylagos jómód süt. A létező efféle parasztporták döntő többsége a 19. században épült, de azért akad jócskán 18. századi példa is.

És hogy mindezt honnan tudom? Itt jön be a turizmus. Miután a németeket kizavarták az országból jó hetven éve, rengeteg (tényleg, rengeteg) porta maradt üresen. Ezek egy részébe betelepítettek cseheket, de mindenhová nem lehetett. Plussz itt is létezik a vidék jelenkori kiürülése (ki akar tehenet legeltetni meg gazdálkodni? Senki, itt se.) Na és akkor valakinek egyszer csak eszébe jutott, hogy ezeket a portákat ki lehetne pofozni, és kiadni turistáknak. De nem panzió formájában hatszor egy szoba, hanem egészben. És akkor már hosszabb időre, ha lehet. Szóval lett az egészből egy külön iparág: nagyobb csoportok (általában több család, baráti társaságok) nyáron egy hétre kibérelnek egy egész házat. Kicsit mint annak idején a németek a Balatonnál. Van hozzá természetesen külön internetes portál, ahol lehet szűrni, hogy hányan mennénk, hány hálószoba kell és persze virtuálisan meg lehet tekinteni a parasztportákat kívül-belül. Mi minden évben abszolválunk egy ilyen hetet a cseh családfelem összeurópai szálait (Utrecht, Frankfurt, Brünn) összefonandó. Már elég szépen körbejártuk az országot. És hát olyan szép portákban laktunk, hogy csak na. Íme néhány példa:

Azért nekem minden egyes ilyen nyaraláson van egy pillanatom, amikor egyedül vagyok, és rámjön egy furcsa érzés. Sok ház tudniillik tényleg olyan, ahogy az utolsó német lakosok otthagyták (csak persze fel van újítva), és valahogy ettől rossz a lelkiismeretem. Tudom, én aztán végképp nem tehetek róla (és ezt a csehek orra alá is dörgölöm, folyton), de mégis: ott áll az ember, és valahogy hallja az apát, ahogy kiált a fia után 'Hans! Kumm hia!' És akkor azt érzem, hogy az, hogy én vagyok itt, és nem ők, az feldolgozhatatlan, igazi és elsőrangú K-európai nyomorúság.

2022 szeptember 16. (hm. jó rég nem írtam)

29. Jan Hus

Vagyis magyarul Husz János (Verne Gyula megvan? Marx Károly?). A néhány cseh nemzeti szent egyike. Van még Masaryk (róla már volt szó), IV. Károly (a luxemburg házból, a mi Zsigmondunk apja, a cseh emlékezetben a legszebb-legjobb, adjuk össze Mátyást és Nagy Lajost, szorozva kettővel, hat tenger mossa), Cirill és Metód (leginkább görögök) és persze Comenius, vagyis Komenský (akit egyik őse révén kicsit a magyarok is szeretnének a saját listájukon tudni, nem Jan Komenský, hanem Szeges Jancsi! Amúgy morva, mint minden rendes cseh). És ki ne feledjük Szt. Václavot, magyarul Vencel, még a tizedik századból, kb. Szt. Istvánnak megfeleltethető.

Husz reformátor volt, méghozzá a reformáció előtt 150 évvel. 'Szent'-nek már csak ezért is necces nevezni. Meg persze azért is, mert maga a katolikus egyház küldte máglyára. Mondjuk attól még a cseh nép helyi szentnek tekintette többszáz éven át - bonyolult dolog a kereszténység. Husznak a cseh nemzeti mitológiában az 'ellenálló' szerepe jutott (az általános vonal kb: legendás kezdetek [Cirill-Metód, Szt. Vencel], aranykor I és aranykor II [IV. Károly és Masaryk], közte ellenállás [Husz]). Tehát ami a magyaroknak Bocskai és Rákóczi, esetleg Kossuth, azt a csehek mind belegyömöszölik Huszba.

A Husz név egyébként a libából (husa) származik. Ez abból adódik, hogy Husz maga egy Husinec nevű faluból. Szegénylegényből a prágai egyetem rektora, röviden ez a karriertörténet, mielőtt elkezdett olyanokat írni és prédikálni, és olyan módon, ami kivívta a katolikus egyház haragját. A dolog teológiai része mára elég obskúrusnak tűnik (lehet-e nem papnak két szín alatt áldozni?), de a gyakorlati része nagyon is élő. Husz a legendás prágai Betlehemi kápolnában prédikált, ráadásul csehül. Írásainak jórésze szintén cseh. Ennek keretében megreformálta a cseh helyesírást (ha minden igaz, a vonatkozó kézirat szerzősége vitatott), tulajdonképpen ma is ezt a rendszert használjuk. A végén pedig elment Konstanzba, hogy zsinaton védje meg a nézeteit, de nem jött be a dolog és máglyán végezte 1415-ben. Mellesleg a zsinatot Zsigmond király vezette, aki azóta is heves utálatnak örved Csehországban. Valószínűleg ez a 'külföldi' - 'cseh' vonal vezetett oda, hogy Husz az ellenállás szimbóluma lett a cseheknél. Meg persze az egyéb tökös ellenállók hiánya, illetve az, hogy a legendás ellenállási események (például amikor az ablakból hajigálják ki a nekik nem tetszőket) valahogy nem kötődnek egyes személyekhez.

Mint minden rendes nemzeti szent, Husz is újra és újra felhasználódik minden rendszerben. Az átkosban szociális reformátor volt, az első kommunista! Manapság visszatértünk a 19. századi, liberális Husz képhez. Érdekes, hogy a nagyon szekuláris cseh társadalom (lsd. 27. rész) hogyan birkózik meg azzal, hogy mégiscsak papról van szó: leginkább arra figyelnek, amikor az egyházat szapulja. Amúgy a 'Legnagyobb cseh' szavazáson Husz, szerintem csalódást keltő módon, csak hetedik lett. Győzött IV. Károly, és még Žižka, a félszemű huszita hadvezér is megelőzte magát Huszt. Szép dolog mondani, de még szebb másokat agyoncsapni érte!

2022 május 18.

28. Hymnus(aink)

Emlékszem volt gyerekkoromban az iskolában az a mondás, hogy a Himnuszt meg a Szózatot minden magyarnak tudnia kell. Álmunkból fölverve is, ez volt az aduász - amit akkor is tud az ember, na azt tényleg, és ezt annyira kell tudni. Nekem egyébként, mint nagyon lelkiismeretes gyereknek, ezzel az volt a fő problémám, hogy csak az első versszakot vagy az összeset? Mert ugye elég hosszú mind a kettő. Ha minden magyarnak tudnia kell az összes versszakot, akkor alig van magyar a világon. Illetve nekem kiskoromban: akkor nem leszek (elég jó) magyar? Megtanultam, de persze elfelejtettem, maradtam, mint mindenki más (najó, kivéve), az első versszaknál a Himnuszból. Aggódást később abbahagytam, bár aggódós típus vagyok. Később persze kamasz lesz az ember, és gyanakodva vizsgál mindent, ami kötelező. Nagy dolgok a szimbólumok, ki lett hát nekünk találva a 19. században, hogy legyen minden nemzetnek himnusza (ja persze előbb legyenek nemzetek), amit lehet közösen énekelni és kötelező tőle elérzékenyülni. OK. Ilyen szempontból bennragadtam a kamaszkorban, nem érzékenyülök (bizonyos fajták úgyis mindjárt be lesznek tiltva, ha!)

Hymnus a' Magyar nép zivataros századaiból. Na ebből egyből érti mindenki miről lesz szó: nem volt könnyű dolgunk. Megbünhődte már e nép a múltat s. Erős önkép, szerintem nyögjük is azóta, állandó sértődöttség állapotában leledzik a nemzet. (Mellesleg miért is? "Hajh, de bűneink miatt gyúlt harag kebledben" - sértődöttek csakis magunkra lehetnénk, elvileg, de persze amúgy inkább mindenki másra). Viszont ez egy brünni blog, szóval nézzük meg, mit mond a csehekről a saját himnuszuk. És igen, nagyon sokat. Ha meghallgatjuk, rögtön feltűnik, hogy a magyar himnuszmitológia egy darabkája, mely szerint csak nekünk van lassú himnuszunk, bukik, mert a cseh himnusz is lassú. Szövegét Josef Kajetán Tyl írta (micsoda remek név, nem?), jelentős helyi romantikus. Amúgy érdekes, hogy a dal eredetileg Tyl egy viszonylag szatirikus színdarabjában szerepelt, szóval, ha úgy tetszik, egy operettdalról van szó. Azért ez eléggé különbözik a zivataros miénktől.

És hogy miről szól a cseh himnusz? Hát, elég kevésről. A legnépszerűbb kortárs író egyszer "tartalom nélküli versikének" nevezte, blaszfémia, de nem lett érte megfeszítve - szerintem ez pont abból adódik (mármint a nemmegfeszítés), hogy a csehek nincsenek arra rácsavarodva, hogy őket folyton bántani akarja valaki, különösen a belső ellen. Naszóval a himnusz arról szól, hogy folyik a patak, susognak a fenyőfák, virágoznak a virágok a kertben, és ránézésre földi paradicsom ez, ez az én cseh hazám. Bájos módon van hivatalos magyar verzió is, mert a két világháború között kellett neki lenni. Ugyan nem teljesen szó szerinti fordítás (az eredetiben nem csehszlovák a hon), de azért jól visszaadja az általános jelleget, íme:

Hol van honom, hol a hazám,
Hol patak zúg a hegyháton,
Csörgedez a rónaságon.
Üde virág a kertben,
Mint egy földi édenben.
Ez az istenáldotta föld,
Csehszlovák föld a hazám,
Csehszlovák föld a hazám.

Nem tudom, ki fordította, de hogy a magyar verzióba rónaság került az eredeti rét helyett, az nagyon telitalálat, szeretném azt gondolni, talán humorérzékre is vall. És tényleg tartalom nélküli versike? Nem is tudom. Szerintem tűpontosan kifejezi azt, ahogyan sok cseh nézi a saját országát: semmi extra, de nekem pont ez a jó. Biedermeier kimaxolva.

És persze van morva toldalék is! Már a 19. században feltűnt az eredeti (operett) két versszak után egy harmadik, morva: benne Svatopluk, a Morva folyó, meg a tatárok elleni győzelem (Morvaországban is volt tatárjárás). És az utolsó sorban nem cseh föld a hazám, hanem persze morva. Kíváncsi lennék, éneklik-e együtt néha a három versszakot. Esetleg a morvák tüntetőleg csak a harmadikat, az első kettőnél csukott száj, mint honosított focisták a válogatottban.

2022 április 7.

27. Megszámolódtunk

Előbb-utóbb le fogok cuppanni a morva témáról, de most újdonságok vannak, szóval még egyszer fussunk neki. Legjobb emlékezetű olvasóim emlékezhetnek rá, hogy a 10. részben írtam a 2021-es népszámlálásról, illetve arról, hogy bíztatva (mit bíztatva, felszólítva!) voltak minden morvák, hogy írják be, hogy ők morvák. Akkor megígértem, hogy beszámolok, ha lesznek eredmények. Hát most vannak, frissek, ropogósak. Morvákról és egyebekről is.

Akit minden részlet érdekel, meg tud csehük (ha!) annak ezt az oldalt ajánlom. Itt most csak a legérdekesebbeket nézzük meg. A lényeg a lényeg, magát kizárólag morvának valló ember (morvatudatos, esetleg nagymorva, sőt mélymorva?) van egészen pontosan 359 621, kb. a lakosság 3,5 százaléka. Tíz évvel ezelőtt volt 521 801 morva, a különbség vagy meghalt, vagy közben nem érdekli, vagy csehnek is beírta magát. Amúgy a nemzetiség kitöltése nem volt kötelező, az összes ember harmada nem írt be semmit. Összességében azért érdekes az adat, hogy kb. 6 millió ember írta be (tízből), hogy akkor ő cseh. Többiek csókoltatják, innen is, az összes patriótát a V4-ben. Illetve szlovákok, ukránok, vietnámiak, esetleg genbeszakadt magyarok. Párhuzamos adat volt a kérdőíven az állampolgárság, amit viszont kötelező volt kitölteni. Az eredmény szerint van 490 437 külföldi állampolgár Csehországban, plussz én. Az összes itt lakó 4,7 százaléka. Nekem nem tűnik kevésnek, viszont érdekes a szórás: legalacsonyabb adatok kelet-Morvaországban és Sziléziában (kevesebb mint 2 százalék), Prágában viszont majdnem 14.

Amúgy az eredmények a vártat hozzák, picit több a lány, mint a fiú, kevés a gyerek, sok a középkorú, ilyesmi. Ami nagyon érdekes és szerintem eltér a magyar állapotoktól, az a vallási helyzet. Az összes blogolvasó püspököt kérem, inkább üljön le, nem venném a lelkemre, ha valami neadjisten. Az ország harmada (kb. mint a nemzetiségnél) nem írt be semmit: nem érdekli illetve magánügy. Olyan 20 százalék vallotta magát hívőnek (a legtöbb egyébként katolikus, szegény Jan Hus, az ember hagyja magát máglyára küldeni, és ez a vége). A maradék 50 százalék viszont beírta, hogy aktívan nincs vallása, magyarul nem hisz a jóistenben, de annyira, hogy be is írja, mint a rakéta. Az alanti ábra mutatja, hogy a hívők száma (piros) az utóbbi 30 évben a felére csökkent, a többiek vagy aktívan (kék) vagy passzívan (bézs? lazac?) nem vallásosak, talán a Zeitgeisttól függ, hogy épp mit írnak be.

Ezt tessék összehasonlítani a 2011-es magyar adatokkal, amelyek szerint is kb. 18 százaléknyi magyar mondja magát aktívan nem vallásosnak. Az egyszeri brünni magyar mit érez ebből a létező különbségből? Nem sokat, persze, nagyvárosi miliő. Ugyanakkor, amennyire látom, a csehek vallástalansága inkább az egyháznak mint hivatalos szervnek szól, mert amúgy a vallást, mint olyat, a legtöbb cseh fontosnak tartja az ország életében. Csak ne prédikáljanak nekik, azt utálják. Na itt a különbség, hadd ne fejezzen be a mondatot.

Papokat félretéve és a lényeghez visszatérve, örömmel olvastam, hogy az összes morvák fele az én régiómban, a kies Délmorvaországban lakik! Ráadásul az új miniszterelnök a brünni egyetem volt rektora, a kormányt már most morva maffiaként emlegetik a fővárosban. Jövünk felfelé, eb ura fakó, Bruna non coronat!

2022 (jesszusom, megint egy újabb év, ki győzi számon tartani már) január 17.

26. Ová

Talán már feltűnt a tisztelt olvasónak, hogy a cseh női nevek majdnem mindig -ovára végződnek: Věra Chytilová, Dagmar Havlová, Božena Němcová. Sőt, és persze: Ivana Gottová. Ez utóbbiból már sejthetjük is, hogy hogyan működik a dolog. Van az apa vagy férj neve, és ehhez hozzárakjuk hogy -ová. Annyiban nem olyan, mint a magyar -né, hogy a (lány)gyerekek is kapják. Nagyjából birtokos szerkezetről van szó, tehát a cseh nő valakié muszáj, hogy legyen. Vagy az apjáé, vagy a férjéé. Gondolom érezzük, hogy miért nincs egy csomó nőnek ínyére a dolog. Sokáig csak bizonyos esetekben engedélyezték a hatóságok az -ová elhagyását, tipikusan ilyen az én lányom neve. Bár itt maga a külföldi apuka nem lett volna elég, fontos volt, hogy magánhangzóra végződik a nevünk. Szabóová, jesszusom. Persze ez nem mindenhol probléma, szlovákoknál legjobb tudomásom szerint nincsenek holmi kivételek, ergo Szabóová is van bőven.

De ugye minden ország úgy facsarja a nyelvét ahogy akarja, van ahol még külön Stratégiai Intézet is van hozzá, mint a falat kenyér, úgy. A különleges és számunkra elég érthetetlen viszont inkább az a szokás, hogy a csehek ezt az ovázást nemcsak saját hölgyeikkel csinálják, hanem mindenkivel akiről (csehül) beszélnek. Ha tehát Angela Merkelről van szó cseh szövegkörnyezetben, akkor egyszeriben Angela Merkelová lesz belőle. Nem hisszük? Pedig tényleg. Előbbiekhez visszatérve megnézhetjük Szabó Magda cseh wikipédia oldalát is. Ha kell, elviszik ad absurdum a dolgot: például Courtney Love-ot már hallottam Loveovának emlegetni, pedighát apukáját nem hívták Love-nak. Tudnak duplázni is, valamiért az orosz már amúgy is -ová végű teniszezőnőkből -ovovát csinálnak: Šarapovová.

Az ok? Mi így csináljuk és kész. Aki nő, az -ovára muszáj hogy végződjön. Az ultima ratio mindig az, hogy különben nem lehetne ragozni és így tudni, kiről is van szó. A horrornak szánt példámondat a Clinton mondja Clintonnak, hogy írja meg a beszédet. Mármint hogy ha nincs -ová, akkor nem fogjuk tudni, hogy Bill mondja Hillarynak vagy fordítva. Az az érv, hogy ezt például angolul (vagy magyarul) se lehet tudni, lepereg róluk. A másik érv, hogy az illetőt egészen egyszerűen Hillary Clintonnak hívják és nem Clintonovának, szintén nem hatja meg őket: Chja, ha otthon van, akkor igen, de itt Ostravában nem. Az első ellenfecske a médiában a múlt részben említett Respekt hetilap volt, amelyik egyszer csak elhatározta, hogy elege van, ezentúl Clinton Clinton lesz. És, a várakozások ellenére, nem dőlt össze a világ, a cikkek továbbra is érthetőek. Sőt, a progresszió még a parlamentbe is beszuszakolta rút fejét, és nemrégiben honatyáink elfogadtak egy törvényt, amely szerint aki akarja, kivetheti a nevéből az -ovát különleges indoklás nélkül. Indulatok természetesen forronganak.

Én kívülről szemlélem az eseményeket és a kenguruknak szurkolok. De ha megpusztulok se jön a nyelvemre az, hogy Merkelová. Azért a genbeszakadásnak is van határa.

2021 október 29.

25. Y és i

Ma ismét helyesen fogunk írni. Illetve hejesen. Minden nyelvben akad valami értelmetlen nehézség, valahogy hozzátartozik a dologhoz. Angolul ugye halnak írjuk és toronyháznak ejtjük. Magyarul meg van a pontos és elipszilonos j/ly. Gólya, hülye, bagoly. Pedig lehetne gója, hüje és bagoj is, nincs semmi értelme, hogy létezzen ly. Történeti oka van, de az mára teljesen okafogyott, nyugodtan kijelenthetnénk (újmagyarul 'mi, magyarok' vagyis mindenki, aki velem ért egyet, a többiek nem magyarok), hogy holnaptól eltöröljük a ly-t, és mindenhol j lesz helyette (hejette), slusszbuszkonec (ez ilyen szép cseh kifejezés, arra, hogy slusszpassz). Aki esetleg azzal jönne, hogy akkor majd hogyan lehet megmondani, hogy folyt vagy fojt, annak azt javaslom, hogy nézze meg a végeredményt: vizes vagy hulla.

Magyarországon sem lehet(ne) persze átverni a ly eltörlését, mert felhördülne az idősb korosztály (és a lelkiekben már húszévesen vén konzervatívok, ilyenből mostanában állati sok van) egy része, hogy mi lesz drága nyelvünkkel (gondolom a diákság nem hörögne, sőt, de őket nem kérdezi senki). Kb. úgy működik a dolog, mint az újoncok beavatása a kadétiskolában: ha én szenvedtem (megtanultam hülye gólyát), másnak is legyen rossz. Csak becsomagoljuk, hogy a drága anyanyelv, esetleg hazafiság ésatöbbi. Namost a cseheknél is megvan ugyanez a probléma, csak öttel tessék szorozni. Magyharázhom! A cseh ugye szláv nyelv, amely bizonyos mássalhangzókat lágyít bizonyos esetekben, más esetekben viszont nem. Ezt csehben néha (nem mindig) a következő magánhangzó jelzi, nézzünk egy példát 'n'-nel: nyní (jelenleg, ejtsd: ninyí), tehát ha y van az n után akkor 'n', ha i van utána akkor 'ny'. Egy csomó lágyíthatatlan mássalhangzó is van (b, k, l, v), és ezek után i jön: vím (tudom). Csakhogy nem mindig, néha ipszilon. Egyszerűen van egy csomó szó, amit ipszilonnal kell írni (sokkal több és fontosabb mint a magyar ly esetében) és ezeket be kell magolni az iskolában. Pont úgy, mint a magyarban, ennek is történeti okai vannak (Jan Hus tehet róla, mint mindenről amiről nem Masaryk)  és mára szintén tökéletesen értelmét vesztette, nyugodtan el lehetne törölni. De nem törlik, sőt. Nagyobbik gyerekem kb. egy éven keresztül az iskolában cseh nyelv címen gyakorlatilag semmi mást nem tanult, csak ezt. És a legújabb, űrkorszaki módszerekkel: versikékbe rendezett szavakat kellett magolniuk, majd fennhangon elszavalniuk. (Polgári nagyszüleink ugyanígy magolták hajdan a tárgyesettel álló latin elöjárószókat: ante, apud, ad, adversum, circum, circa, citra, cis!) A szülői értekezleten fő téma volt, hogy most akkor már megy-e a gyerekeknek a dolog, vagy még nem. És hogy milyen fontos ez, hogy a gyerek megtanuljon "helyesen" írni. És hogy az ügyesek már jól tudják (én gyerekem persze ügyes), de a bénák még nem, ójaj, most mi lesz. Muszáj megtanulniuk, lehetőleg gyorsan. Végig halálosan égetett a vágy, hogy rákérdezzek, hogy 1) már mi a rossebért olyan fontos ez a dolog, 2) nem lehetne-e esetleg, hogy a kilencéves gyerekeket ne ezzel kínozzák, hanem valami olyat tanítanának nekik, ami érdekes, mert a cseh nyelvben van elég olyan is.

De tudom, mert többször próbáltam már rákérdezni különböző cseheknél, akik amúgy nyitottak a nagyvilágra, hogy teljesen hiábavaló lett volna kötözködni. Sőt. Ezt az 'y' dolgot (mármint azt, hogy ez a cseh nyelvben a legfontosabb dolog, egyben hazafias kötelesség) annyira belenevelik a csehekbe, hogy képtelenek másképp értelmezni (tisztelet a nagyon ritka kivételnek!). Plussz van nekik ez a rendkívül elavult képük a nyelvészetről (lsd. 3. és 16. rész) amely keveri a nyelvtudományt a nyelvműveléssel. A végeredmény dermesztő tud lenni: a legnagyobb liberális hetilapban (cseh Magyar Narancs csak sokkal többen olvassák) van egy heti rovat, amiben viszonylag rendszeresen móresre igyekeznek tanítani azokat, akik például nem tudják, hogy hová való i és hová y. Mert mi lesz a nyelvünkkel! Tőlem amúgy szokták kérdezni a barátaim, hogy akkor ugye, hú milyen nehéz volt megtanulni és egyáltalán. Mindig mondom, hogy sose tanultam, sőt, sokáig nem is tudtam, hogy a probléma létezik. Intuitívan csinálom a dolgot, ha bizonytalan vagyok, megnézem a szótárt. Ha elrontom, nem nagyon zavar. És ezt sose hiszik el. Egyszerűen nem megy a fejükbe, hogy nem muszáj magolni. Ante, apud, ad, adversum. Szegény gyerekek.

2021 október 21.

24. Választások 2021

Itt e blogon nem szoktam direkt politizálni, de most kivételt teszek, mert a hétvégén választások voltak Csehországban, és az eredmény (meg hogy mi is történt pontosan) szerintem elég sok embert érdekelhet Magyarországon is.

[Mielőtt belevágunk: felfigyeltünk már arra, hogy a magyar nyelv (legalább) kétféle módon jelöli a pozíciót? MagyarországON, de CsehországBAN. Továbbá PestEN, de BrünnBEN; IpolytarnócON, de BécsBEN. Gondolom érthető a logika: ami a miénk az -on,-en,-ön, ami nem a miénk az -ban,-ben. Vannak persze kivételek, Debrecenben. Namost nagyon érdekes, hogy kétnyelvű gyerekeim ezzel hogyan birkóznak meg. Egyszerűen: veszik a nyelv logikáját, és a saját helyzetükre alkalmazzák. Tehát Csehországban helyett azt mondják, Csehországon. Pesti fülnek hiba, pedig, ha mélyebben megnézzük, a gyereknek - mint mindig - igaza van.]

Szóval választások. Csehországban már 8 éve Andrej Babiš milliárdos vállalkozó a főnök. Az előző kormányban pénzügyminiszter, négy éve viszont ANO nevű pártja már megnyerte a választást, és ő lett a miniszterelnök. Amilyen ellentmondásos, olyan magabiztos figura. Eredetileg agrárvállalkozó, aki a forradalom utáni zavarosban szedte össze azt a bizonyos első milliót. Előtte a szlovák bíróság szerint a kommunista StB (a III/III helyi megfelelője) titkosügynöke volt, amit ő tagad. Ja, mert eredetileg szlovák, és ezt a csehek vele nem szimpatizáló része minden lehetséges alkalommal be is olvassa neki. Mert ugye van abban valami bájos (illetve idegesítő), ha egy nagyon nacionalista cseh tulajdonképpen szlovák. A kommunista ügynökvádon túl is végigkísérték pályafutását a botrányok. Saját agrárcégei vezeteséből ugyan kilépett (amúgy nem lehetne miniszterelnök), de csak fidekomiszba rakta őket, ami nyilvánvalóan fügefalevél. A Gólyafészek nevezetű rezidenciájára a rendőrség szerint illegálisan vett fel EU-s támogatást, már többször javasoltak vádemelést, de az ügyészségen eddig mindig elakadt a dolog (ismerős?). Pár hete ő is érintett volt a Pandora papers-ben, állítólag offshore pénzből vett villát Franciaországban. Ésatöbbi. Gondolom érthető, miért utálja a társadalom elég nagy része. A társadalom egy másik része viszont nagyon is bírja, pont a populista hajlamai miatt. Antiestablishment, antikorrupciós vállalkozóként lépett be a politikába (első híres szlogenje szerint úgy kell vezetni az államot, mint egy céget). Ehhez egy is kis migránsellenesség, eu-ellenesség, ökoterrorral rémisztgetés. Közben az EU-ban a liberális, tehát nagyonis föderalista frakcióban ül. Kormánykoalíciója tagjai voltak a szocdemek (kb.=MSZP) és a kommunisták. Utóbbi elég cifra. A cseh kommunisták (hivatalosan Cseh- és Morvaország Kommunista Pártja - Szilézia szokás szerint sehol) a Magyarországon alig létező (Thürmer Gyhula!) keményvonalat viszik. Szerintük a tankok '68-ban rendben voltak, a Szovjetunió a barátunk, ilyesmi. Mindig volt 10-12%-uk a parlamentben, ezt azért nekünk nehéz ésszel felérni. Viszont sokáig senki nem állt velük szóba, ez áthághatatlan politikai szabály volt. Azután jött Babiš és hiphopp bevette őket a kormányba. Többiek szóhoz se tudtak jutni, de coki, az ANO szavazóit láthatólag nem érdekelte a dolog.

A mostani választásra két kisebb koalíció állt össze Babiš ellen. Az egyik jobbos: ODS (jobbközép, inkább jobbra) + TOP09 (előbbiből korábban kivált kisebb párt, jobbközép inkább középre) + KDU-ČSL (kereszténydemokraták - Merkel-féle, nem Semjén-féle). A másik inkább balos: Kalózpárt (friss formáció, leginkább városi intellektuális) + STAN (cseh specialitás, független polgármesterek szövetsége). Velük szemben állt Babiš pártja (kb. 30% általában) + szocdemek + kommunisták. Továbbá játszott még a szélsőjobboldali SPD, ami azért szuper, mert egy félig japán ember vezeti (Tomio Okamura) viszont ő a legnagyobb nacionalista, na erre tessék gombot varrni. Parlamenti küszöb itt is 5%.

Eredmény: Első a jobboldali kiskoalíció, 27,7%. Második Babiš pártja 27,2%. Harmadik a balodali kiskoalíció, 15,6%. Negyedik a japán szélsőjobb 9,5%. A többiek 5% alatt. Szocdemek és kommunisták nélkül még nem volt '89 után parlament, most majd lesz. Egyszerűen elfogytak a szavazóik, elszipkázta őket Babiš. Ami a képviselők számát illeti, ez lett a döntő. A két kiskoalícióra ugyan összesen csak 43,63% szavazott (mondjuk Babišra és barátaira még kevesebb), mégis 108 képviselőjük lesz a 200 tagú parlamentben. Már leszögezték, hogy akkor kormányoznának. Egyelőre feltételes módban, mert Zeman elnök egyrészt nagyon jóban van Babišsal és szinte biztos addig fog obstruálni amíg tud, másrészt pedig nincs túl jól, és jelen hírek szerint legalább három hétig kórházban lesz.

Cseh ismerőseim körében egyrészt általános az öröm, hogy megszabadultak Babištól (ha minden igaz), másrészt viszont sokan szívják is a fogukat, mert régebben a most győztes ODS (jobbközép inkább jobb) pártra nagyon nem szavaztak volna, és furcsának érzik, hogy most ennek örülni kell. Ismerős?

Ma is van slusszpoén: az Okamura családban nem Tomio az egyetlen gyerek. Testvére Hayato annyira szégyellte magát Tomio miatt, hogy maga is beállt politikusnak, megmenteni a család becsületét. A jobbközép kiskoalició tagjaként be is jutott a parlamentbe, szóval jövőre két Okamura is lesz a cseh alsóházban.

2021 október 11.

23. Titulusok

22. Hülye cseh nevek

Beviz Elek, Nagy Árpi, Lassú Mercédesz éljenek a hülye nevek! És a csehek ebben a műfajban szerintem a legjobbak közé tartoznak a világon. A magyar nyelv tudomásom szerint inkább a véletlen viccességben jó, lásd a fenti példákat. Illetve ugye a gonosz (tökhülye?) szülők tehetnek mindenről. Ilyen van a csehben is: például Tomáš Jedno, ami összeolvasva kb. annyit jelent, hogy 'neked mindegy'. De az igazi különlegesség az aktívan hülye vezetéknevek megléte, amik direkt vannak. Előre szólok, hogy az összes alább feltüntettek vezetéknév létezik Csehországban, egyet sem én találtam ki.

A legjobbak az igéből származóak. Például a nagy kedvencem: Skočdopole, vagyis ugorj a mezőre. Nem viccelek, van olyan ember, akit úgy hívnak, hogy Petr Skočdopole, Ugorjamezőre Péter. További zseniális: Rádsetoulal, vagyis Szeretettcsavarogni. Jónapot, Szeretettcsavarogni József vagyok, az állásinterjúra jöttem. Aaaaaaaaha, köszönjük, majd értesítjük. Tényleg, mint az anekdota szerint azon szerencsétlenek, akiknek jósorsuk az óbudai Futrinka utcában rendelt lakcímet. De vissza a csehekhez, van még pl. Vítámvás (Üdvözlöm), Nejezchleba (Neegyélkenyeret) és párja Jezmaso (Egyélhúst). Továbba Hrejsemnou (Játsszvelem), Ontověděl (Őtudta). (Nyelvészeti lábjegyzet: sokszor nem teljesen tiszta a nevek pontos jelentése, főleg hogy melyik múlt idő, melyik felszólító és melyik múlt időnek látszó általánosítás, de azért lehet tudni, kb. miről van szó.) Még bizarrabb: Lámaljelito (Hurkáttört) és Haspeklo (Oltsd el a poklot [mármint a tüzet a pokolban]). Olyan is van, amit szívesen tudok javasolni köztársasági elnökünknek (Magyarország második legszebb bajusza!), ha új nevet keresne: Straširybka (kb. Halatrémít).

Az internet (amit a csehek újabban többes számban kezdtek el használni: viděl jsem na internetech, vagyis láttam az interneteken - ez szerintem ellenállhatatlanul bájosan fejezi ki a modern k-európai ember tehetetlenségét a mindent elöntő információáradattal szemben) szerint a dolog a középkorban alakult ki, mégpedig valós történetek alapján. Vagyis Egyélhúst úrral tényleg történt valami nagyon emlékezetes húsevéses eset. Ez szép magyarázat, csak nem arra, hogy egyéb nyelvekben miért nincsenek ilyen parádés vezetéknevek. Vagy vannak, csak én nem tudok róla?

Mindenesetre legcsehebbeket a végére hagytam, mármint abban az értelmezésben, amelyben a csehek kocsmában ülnek folyton. Szóval létezik olyan vezetéknév, hogy Přineskarladomů, vagyis Hozdhazakarcsit - nyilvánvalóan a kocsmából, jöjjön már apátok haza azonnal. Különben Zabilpivo, vagyis Megöltasör.

2021 szeptember 13.

21. Tegeződjünk!

Az megvan, hogy az ember Pesten bemegy egy boltba, és az eladó azzal nyit, hogy 'helószia'? Letegez, probléma nélkül. Na ez a cseheknél nincs. Úgy szól a fáma, hogy Magyarországon a kommunisták üldözték a magázást (polgári csökevény), nem tudom így volt-e, mindenesetre a mai helyzet olyan, amilyen. Csehországban viszont nincs csak úgy tegezés, hanem az alap érintezési forma a magázás (rendes szláv nyelv, szóval többes szám második személy). Be kell valljam, nekem tetszik a dolog, mert mindenestül hiányzik a magyarban meglehetős kinlódást jelentő választás: tegezés, magázás, sőt, tetszikezés. Esetleg a móriczosan rettenetes 'Hogy vagy, Béla bátyám?', amikor úgy tegezünk, hogy közben a földig hajolunk. Visszatérve az elejére, az, hogy egy boltban úgy köszöntse a belépőt egy eladó, hogy 'ahoj', gyakorlatilag elképzelhetetlen. Úgy fog köszönni, hogy 'dobrý den', mármint jónapot. Ráadásul mindez teljesen természetesen, akár fiatalok között is. A tegezésre áttérés némi ismeretség után mindig ünnepélyes keretek között zajlk, amikor is az egyik fél (nincs hozzá külön etikett, szóval lehet a fiatalabb, férfibb, etc.) azt mondja, hogy akkor tegeződjük, és - mindig - elmondja hozzá a keresztnevét, úgyis mint engedélyt, hogy hívhatod úgy. Szóval a gyakorlatban: "Tegeződhetünk? Honza vagyok." Nekem az elején ez elég furcsa volt - minek mondja, hogy hívják, azt hiszi, hogy nem tudom? De nem, csak a rituálé egy részéről van szó.

Tulajdonképpen a keresztnév ismertetéséhez tartozik az is, hogy a cseh nyelv a tegezés-magázáshoz hasonlóan könnyedén bánik el a megszólítás kérdésével is: Mr. and Mrs, Herr und Frau. Ugye a magyarban az 'úr' rendben van: 'Jöjjön be, Szabó úr, az igazgató úr már várja.' De nőkre egyszerűen nincs szó, megáll az ész. 'Jöjjön be, Szabó, ööö, asszony?' (Győzike show-ból 'Bea asszonyra' emlékszünk? Kb. ennyire életszerű) Max. Szabó néni, esetleg kisasszony, ha fiatal. 'Hölgyem' igen, de az csak szigorúan név nélkül. Szabó hölgy(em) nincs. Nem is értem, mikor és hogyan alakult ez ki, történeti nyelvészek gondolom tudják. A csehben viszont ez nem probléma: a férfi 'pán' a nő 'paní'. És abszolút használják. Teljesen normális, hogy egy ötéves gyerek azt mondja a barátja anyukájának, hogy 'Dobrý den, paní Nováková' és magázza. Van az egészben valami végtelenül polgári, valamiféle érvényes és egyszerű szabályrendszer a társas érintkezésre, amelyben mindenki egyenlő.

És ki az egyetlen, akit a cseh hivatalosság egyből letegez? Hát persze hogy a biciklista, hogy visszatérjek kedvenc vesszőparipámhoz. Alant egy remek közlekedési tábla, ami azt mondja, hogy "Kerékpáros menj az kerékpárúton!" (Ha már van, lsd a 7. részt). Semmi lacafaca (és persze a Kerékpáros után vessző dukálna, de annyi baj legyen). A tábla a lakásunktól 100 méterre van, és erős az ingerenciám, hogy egyszer hozzáírjak alkoholos filccel két betűt és magázássá változtassam. Kár, hogy mindez a közlekedési tábla megrongálásnak számítana, az pedig ugye törvényileg tilos. Talán inkább írok a miniszternek. Tegezve.

20. Masaryk

Masaryk és az ő személyi kultusza, erről lesz ma szó. Ez egy lézető dolog tudniillik, ami a csehek általános jellemzőinek ismeretében elég furcsa. A cseh alaphozzáállás az élethez, amint már többször próbáltam írni, a szkepszis, a nem-jó-semmi, illetve úgyse-túl-jó-semmi-szóval-igyunk-egy-sört. Na ehhez képest van az ájult tisztelet, amivel Masarykot körülveszik. Havelt is, de nem annyira, ő mostanában megosztó személyiséggé lépett elő: sokan lettek, akik utálják azt, hogy "az igazságnak és a szeretetnek győznie kell a hazugság és gyűlölet felett". Lelkük rajta.

Szóval Masaryk. Ő ugye Csehszlovákia (a két világháború közötti 'első köztársaság', ahogy a csehek hívják) megálmodója és fő kivitelezője. A cseh-szlovák (mármint akkor még cseh-magyar) határon született, apja szlovák, állítólag innen a csehszlovák nemzetbe vett hite (mert amúgy persze morva volt, ha!). Akárhogy is volt, a csehek benne tisztelik, joggal, önálló államiságuk megteremtőjét. Masaryk egyébként elég különleges figura volt, nem érdemes itt és most a részletekbe menni, szóval csak egy példa. Felesége az amerikai feminista(!) Charlotte Garrigue volt, akinek házasságkötésükkor felvette a nevét, így lett belőle Tomáš Garrigue Masaryk, avagy TGM. Masaryk ugyebár magyar viszonylatban vitéz őfőméltóságosságos nagybányai Horthy Miklósnak feleltethető meg. Aki sem nem vett feleségül egy feministát, sem nem neveztette át magát vitéz őfőméltóságosságos nagybányai Horthy Purgly Miklósnak. Még elképzelni is nehéz lenne. Nade kinek a pap, kinek a papné. Szóval Masaryk az, aki a csehek körében teljes és megkérdőjelezhetetlen csodálatnak örvend. Ennek már-már komikus megnyilvánulása az, hogy minden fontos dolog róla van elnevezve. Például Brünnben: a főutca és az egyetem. Valamint a MOTO GP pálya (szeretett volna motorozni? Esetleg Charlotte? Nincs kizárva.) És még az Onkológiai Intézet is (inkább nem is találgatok). Masaryk tér (gyakran fő) van például itt: Plzeň, Jihlava, Ostrava, Hradec Králové, Znojmo. Prágában az egyik vasútállomás. A cseh állami tévé szerint (aminek, a magyarral ellentétben, lehet hinni, lsd. a 14. részt) több mint 300 Masaryk utca és tér van az országban. Plussz 170 körüli emlékmű és szobor. Mondjuk persze hol van ez az 1400-1500 körüli Petőfi és Kossuth utcákhoz képest? Mindenesetre Masaryk nagyon is élő figura. Brünnben az egyik egyetemi épület előtt van egy jó kis szobor, amely Masarykot jellegzetes előrehajló pózban ábrázolja (ránézésre nemigen lehetett túl barátságos ember). Amikor 2016-ban a jelenlegi cseh elnök (ugyanaz, aki nemrégiben nem volt hajlandó beleállni abba, hogy mégiscsak disznóság, hogy orosz titkosügynökök felrobbantottak egy cseh lőszerraktárt és ketten meghaltak) ismét valami figyelemre méltót csinált vagy mondott, egy brünni gerilla kötőegylet (na ennél lehet-e csehebb dolog a világon?) kötött neki egy feliratot, ami rajta lógott vagy egy napig (amíg a rendőrség le nem szedte). A 'žasnu' kb. annyit tesz, hogy 'csak bámulok'. Szóval a csehek érzik, hogy rajtuk van Masaryk szeme, és nem bánják.

Abszolút mellékszál a végére: minden cseh barátom el van képedve, amikor elmondom nekik, mit jelent magyarul az, hogy Masaryk (ma sza... hadd ne írjam le). Hát még mikor hozzáteszem, hogy a Masaryk név csak egyszer jön elő a történelemoktatás folyamán, de akkor mindjárt egyszerre Besszarábiával és Foch (végén ejtsd 's') marsallal.

2021 augusztus 2.

19. Cseh kaja

Cseh kaja! Knédli, káposzta, disznóhús. Nem könnyű, az biztos. De ezt eszik, az is biztos. Csehországban komoly hagyománya van annak, hogy cseh kaját kell enni. Főleg ebédre. Magyarországhoz hasonlóan tudniillik a fő étkezés az ebéd (ahogy például Hollandiában nem). Az ebédhez amúgy hozzátartozik az ebédmenü, a cseh vendéglátás legállandóbb pontja. Minden vendéglőben (és kocsmában, amint már írtam egyszer, a két dolog nagyjából ugyanaz) kb. 11-től van két-három kaja, amit olcsóbban adnak ebédmenü keretében. A 11 abból adódik, hogy sok helyen korán kezdik a munkát (nagy kéjjel emlegetik, hogy erről a Monarchia tehet, ami vagy igaz vagy nem, ráadásul a Monarchia már egy évszázada nincs) és így 11-kor már ebédidő van. Nekem, mint rendes pesti bölcsészgyereknek ez elég sokkoló volt: 11-kor ebédelni??? Ugyanilyen sokkoló (gyakran előfordul), amikor fél 12-kor közlik, hogy ez vagy az a kaja már elfogyott. Fél 12-kor már nincs ebéd??? Ja, mert ebédmenü addig van, amíg el nem fogy. Utána étlapról lehet kétszer olyan drágán és lassan. Szóval 11 és 12 között az egész ország kivonul (tényleg, mindenki) és ebédmenüt keres magának. Van olyan étterem (például rögtön egy a munkahelyem mellett), amely annyira ráállt az ebédmenü üzemmódra, hogy egy idő után feladta az egyéb bohóckodást (nem, nem Fidelitas) és böcsülettel átírta a nyitvatartást 11-től 3-igra. Ha egyszer csak akkor érdemes. Vannak az ebédmenü-keresésnek kifinomult verziói (online válasszunk max távolságot, kajafajtát és kidobja) és van amit én csinálok, hogy elindulok, oszt ami szembejön. Viszont tényleg minden helyen van ebédmenü, még az elegánsabb éttermekben is. Sőt, van a munkahelyem és lakóhelyem között a Moulin rouge, legendás hely a legendás kilencvenes évekből, ami ugye sejthetően kupleráj csak nem úgy hívják, és egyszer még ott is láttam kiírva (kívül, OK?), hogy mi lesz az ebédmenü - pedig azt hinné az ember, hogy csak este nyitnak.

Ha sikerült valahová beülnünk, és még nem fogyott el minden, akkor alapvetően húst fogunk enni. Krumplival vagy knédlivel (ami lehet lisztből vagy krumpliból - szóval utóbbi esetben szintén hús-krumpli, csak a krumpli máshogy néz ki). A csehek hetente hétszer húst szeretnek enni (leginkább disznót), erre már az óvodában elkezdik rászoktatni a gyerekeket: hetente négyszer hús, egyszer édes kaja. Nem tudom, a magyar óvodákban mi van, remélem nem ez. Az eredmény a várható: krónikus elhízottak tekintetében Csehország a világ élvonalában van (mondjuk Magyarország is, egy újabb szép V4 együttállás). Mondjuk ki bátran: az átlag cseh férfi el van hízva, ez különösen a bicajszezonban látszik, amikor feszes trikóban és, ó borzalom, latexgatyában feszítenek. Mondjuk a sör sem segít. Nem húsos kaja kettőféle van: vagy köretet eszel magában (ez tulajdonképpen a vegetáriánusok alázása) vagy rántott sajtot. Utóbbi, mint máshol is, ilyen gumiszerű izé. Persze van Csehországban is másféle, elegánsabb, nemzetközibb étterem, de az itt és most nem érdekes, mert mindenhol ugyanolyan, akit érdekel, menjen be egy random helyre a Liszt Ferenc téren. Vissza a knédlire, mert az nálunk nincs: az ismertebb a lisztből készült, ami tulajdonképpen úgy néz ki, mint egy nagyon puha és vizes szelet fehér kenyér héj nélkül. Mindenki zacskóban veszi a boltban, és csak egy spéci knédlipárolón gyorsan megpárolja. Én legalábbis még embert nem láttam, aki maga készítené. A másik fajta a krumplis, azt is készen veszik, de van por formában is, megcsinálni nem túl bonyolult. Vannak különleges verziók is, például a karlovarský (Karlovy Vary, magyarul Karlsbad), de az amolyan éttermi kaja, illetve jobb boltokban szintén zacskóban. A még tipikus káposzta a német vonalat hozza (Kraut!) és leginkább párolva szeretik (jó is egyébként, meg szuper egészséges), de lehet savanyúkáposztát is eltenni (ahogy nálunk is), apósom például egy akkora bödönt szokott minden évben csinálni (jó sok köménnyel), mint a Faragó Laci karácsonyi állóvázája (újabb ceruzás kisötös annak, aki rájön, mire gondoltam). Szóval, mint látjuk, a cseh konyha nem túl bonyolult, és amúgy pont ezért nehéz jól csinálni. Én csak egy pár helyet ismerek, ahol a hagyományos kajákat tényleg jól főzik.

Végére a legjobbat: a kocsmaklasszikusok (sörkorcsolya!) között legjobb a pácolt hermelin, ami nevével némileg ellentétben nem menyétféle állat, hanem camembert sajt olajos pácban, és ha jól meg van csinálva, akkor isteni: tunkolós de nem szivacsos. A másik nagyon jó az utopenec - vagyis szafaládészerűség savanyú hagymás pácban. Amúgy az utopenec szó kb. annyit tesz, hogy vízihulla, tudniillik a szafaládé kvázi belefullad a hagymás lébe. Sörhöz remekül illik, mert persze a cseheknél minden út ugyanoda visz.

2021 július 27.

18. A morva helyzet

Némi szünet után, megfogyva bár (illetve nem), de törve végképp nem, folytatom. Tudnillik a morva helyzet egyre fokozódik! Eredetileg más téma lett volna, de ellenállhatatlan dolgok merültek fel. Csapjunk bele!

Ha valaki még emlékszik a 10. részre, ott arról volt szó, hogy hányan vannak Morvaországban a morvák, és remek plakátokat fényképeztem arról, hogy vannak főcsehek és alcsehek (mármint, hogy a morvák ne hagyják, hogy alcseheknek nézzék őket). Ugyanarra jártamban a múltkor viszont ugyanazon a hirdetőoszlopon (Lópici Gáspár, ez is el fog tűnni, mint a telefonfülke) ezt láttam:

Ez azt jelenti, hogy Doc. PhDr. Boleslav Bárta, CSc. meghalt Morvaországért. (A csehek, mellesleg, egyszerűen imádják a titulusokat, az embernek akkor van reszpektje, ha a neve előtti és utáni rövidítések hosszabbak, mint maga a név.) Mindenesetre ez még engem is sziven ütött: Morvaországért adta az életét? Hogyhogyhogy? Ráadásul a következő mondat elárulja, hogy Václav Havellel tárgyalt 1991 május 31-én, ahonnan "nem tért vissza élve", erősen sejtetve, hogy a két dolog között összefüggés lehet. A plakát maradék része költői kérdések sora arról, miért is van Morvaország elnyomva (Prága és az EU által is, biztos ami biztos). Ez annyira érdekesnek tűnt, hogy megnéztem, ki is volt a docens úr. Hát kérem: 1929-ben született pszichológus, a bársonyos forradalom utáni de még csehszlovákia felbomlása előtti parlament tagja, a morva önállóság élharcosa. A kommunizmus alatt elég rendesen meghurcolták. Ami a halálát illeti, sejtetés ide, sejtetés oda, Havel nemigen tehet róla, mert addigra már volt (mármint Bártának) három infarktusa és 1980-ban a klinikai halálból hozták vissza.

Bár manapság ez az egész morva nemzeti izé bogaras furcsaságnak tűnik (lsd. több előző részt), '89 után azért nem volt teljesen egyértelmű, hogy ennek így kell lennie. Emlékeztetnék mindenkit, hogy a 'nemzet' nem a jóistentől adott, örökkön létező és soha nem változó dolog, illetve nincsenek 'természetes' meg 'mesterséges' nemzetek. Az működik, amit egy közösség elfogad saját definíciójának. Namost a kommunizmus után közvetlen volt egy pillanat, amikor tényleg úgy tűnt, hogy lesz lehetőség Morvaországot visszarakni mind a térképre, mind az emberek fejébe. Hamár úgyis esik szét Csehszlovákia. És most tessék kapaszkodni: az 1991-es népszavazáson 1,3 millió ember írta be, hogy a nemzetisége morva. Erre azért nehéz legyinteni, hogy ugyan már. Csakhogy miután Bártát elvitte a szive, az egész morva önállósági mozgalom megfeneklett és az embereket egy idő után már nem érdekelte, hogy morvák vagy csehek. Ez az, amit a hardcore morvák azóta se tudnak kiheverni: voltunk több mint egy millióan, most meg semmi. Valaki biztos tehet róla! Például Havel, a főcseh.

Szóval a maradék morva nacionalizmus fő jellemzője a frusztráció. Egy kép ezer szónál többet mond:

Ez itt egy természetvédelmi terület táblája Brünntől nem messze, rajta a cseh nemzeti címer a kétfarkú oroszlánnal ahogy dukál (mert a természet nemzeti, ezt az amerikaiaktól tanultuk). De egy helyi erő csakazértis ráírta, hogy 'Morawa' (duplavével, nem is tudom, talán így történelmibbnek hat), és a nyomaték kedvéért még azt is, milyen állatnak kéne ott lenni: "nem oroszlán, hanem sas" - a (nőstény) sas tudniillik a morva címerállat. Ki tudja, talán összefészkelhetnének a turullal.

2021 június 30.

17. Főpályaudvar

Képet újítottam baloldalt mert rájöttem, hogy nem látszik a korsón felirat, pedig az a lényeg. Ami azt is jelenti, hogy itt immár lehet kocsmában (kint, de akkor is) sört kapni, hurrá! Amúgy ma a brünni vasútállomásról lesz szó. Előre szögezzük le, hogy a hely a város szégyene, amely bizonyos szinten koncentrálva mutatja meg mindazt, ami Brünnben - és tágabb értelemben az egész régióban - nem működik. Hogy miért szégyen? Vessünk egy pillantást, és talán tovább nem is nagyon kell magyarázni:

Kívülről még csak-csak megvolna a dolog, de belül rémes és a környék még rémesebb. Ide tartozik Brno egyetlen komolyabb aluljárója is, ahol négy és fél koronáért lehet remek cipőket és táskákat venni degeszre tömött vietnámi boltocskákban. Van resti is, ahová csak ha muszáj. Plussz a kötelező alkoholisták, agresszív és kevésbé agresszív, kutyás hajléktalan stb. Előtte a képen látható az (amúgy ennél jóval nagyobb) tömegközlekedési csomópont, szintén jó lehányt külsejű. Az van, hogy ha az ember vonattal jön Brünnbe, az azért jó, mert rögtön ahogy kilép, túlesik a legrosszabbon. Ha veszünk egy mély lélegzetet és átszaladunk a túloldalra, onnantól már csak jobb jöhet (jön is).

A főpályaudvaron ha úgy tetszik hrabalosan megállt az idő - csak pont rosszkor, a legvacakabb kommunizmusban. Nade, kérdezi az olvasó, hogyan lehet az, hogy Brünnben már minden elég jól néz ki (régen volt az a kommunizmus), csak pont a főpályaudvar nem? A válasznak két fele van. Az egyik az államvasút - mármint mert állami. Mint Magyarországon a MÁV, a ČD (České dráhy - Cseh vasutak) is rettentő kolosszus, ami lassan mozdul, ha egyáltalán. Az utóbbi időben nagyon sokat fejlődtek, tényleg, de azért még van hova. A fő löketet mi más, a konkurencia adta: felbukkant egy magáncég (egyébként brünni) amely előbb olcsó buszjegyekkel happolta el az utasokat, majd a vonatosdiba is beszállt azzal, hogy OK, ha az államvasutak szerint a személyszállítás csakis veszteséges lehet (hányszor hallottuk már mi is?), ők szivesen átveszik, szerintük lehet azon pénzt keresni, csak tudni kell, hogy. Hoppá, ébredt fel az állami cég, muszáj lesz valamit csinálni. Mármint azon kívül is, amit amúgy nagy átéléssel csinálnak, hogy minden lehető alkalommal elmondják, hogy ők a 'nemzeti' utasszállító, mintha az ülésnek a fenekem alatt lenne definiálható nemzetisége. A másik ok, mi más, a biznisz. A helyi menő pénzemberek jó része ki akarja telepíteni a főpályaudvart kb. 1 kilométerrel odébb egy üresen tátongó ipari telekre. Ahogy máshol is, ezek a bizonyosok rá vannak cuppanva a helyi politikára, szimbiózis, a biológia örök szabálya. Nekik személyesen tökmindegy, hol lesz a pályaudvar (vonatra föl nem ülnek, csak nem képzeljük!!!), de a 'fejlesztésben' rengeteg lenyúlható pénz van. Az emberek viszont nem akarják kitelepíteni a pályaudvart, mert amúgy iszonyú jó helyen van, pont a városközpont mellett, ahogy anno a Monarchiában dukált és ahogy most is persze mindenhol ez a trend Berlintől Sheffieldig. Szóval mióta az eszemet tudom, megy a huzavona. Pályaudvar maga részéről csendesen esik szét. Pár éve egy civil kezdeményezésnek sikerült kiverekedni egy helyi népszavazást, hogy akkor tényleg döntsék el az emberek, mit legyen. De, és szerintem ez még a pályaudvar állapotánál is nagyobb szégyen, nem ment el elég ember. Akik igen, azok mind arra szavaztak, hogy maradjon ahol van, de nem voltak elegen. A politika a felkínált magas labdát azonmód lecsapta, és most már úgy tűnik tényleg ki lesz rakva a főpályaudvar (helyi viszonyok között) Kőbánya alsóra. Ez van, de innentől a brünniek sírása is kevésbé tűnik autentikusnak.

Viszont, hogy a végére megint valami jó legyen, a helyzet a humor kifogyhatatlan forrását jelenti a helyieknek. A kedvencem az volt, amikor a múltkori polgármesternek az a remek ötlete támadt, hogy az interneten megkérdezi az embereket, mi legyen az új pályaudvar neve. Mert mégis brünni főpályaudvar talán snasszul hangzik. Ember! Nem tudom, mire számított. Az abszolút győztes a Šalingrad lett, ami ugye a šalina (villamos, lsd. előző előtti rész) és a Sztálingrád bájos kombinációja. Szintén befutó helyen végzett a Praha-venkov (Prága külső - a brünni kisebbségi komplexus remek terméke), illetve a Wien-Nord (variáció ugyanarra), és a Jara Cimrman vasútállomás (Jara Cimrman legendás kitalált cseh hős, róla egyszer később). Szerintem az lesz a neve, hogy Brno főpályaudvar. Hogy mikor? Ki tudja. Addig is, ahogy ez a nagyon vicces képeslap mutatja (amit amúgy Brünn város hivatalos infocentrumában vettem, merthogy Brünn tud röhögni magán): várjunk!

2021 május 26.

16. Kétnyelvűség

Ma tanuljunk csehül! Illetve tanuljunk valamit a magyar nyelvről abból, amit a cseh nyelv tud. Már én is bele vagyok zavarodva a mondandómba, pedig még el se kezdtem. Mindenesetre személyes élményeimet fogom megosztani a kétnyelvűségről. Ez nagyon érdekes dolog és szerintem csak az értheti meg igazán, aki vagy maga is kettős anyanyelvű vagy kétnyelvű gyereke van (amiből ő az egyik nyelv). Nekem van ilyen gyerekem, kettő. Cseh-magyar anyanyelvűek (illetve gender-diszkrimináció van, mert 'apanyelv' nincs, pedig nyilván van. Ja, és gender is van, csókoltatok mindenkit.) Naszóval. Elképesztően érdekes figyelni, hogyan befolyásolja a két nyelv egymást, sokat megért az ember abból is, hogyan alakulhattak ki a különböző nyelvek, nyelvjárások. Hogy jött létre az orosz és a cseh nyelv. A finn, az észt és a magyar.

De ma csak a magyar helyesírásról lesz szó és csak egy kicsit. Nem a fölösleges rétegéről, arról a rémes marhaságról, amivel az iskolában kínozzák a gyerekeket, gondolom emlékszik mindenki, hogy kell leírni azt, hogy nagy-new-yorki-i. Vagy nagy New-yorki. Vagy Nagy new yorki. Tökmindegy, sose fogja a tollbamondáson kívül bárki is leírni, színtiszta gyerekkínzás. Hanem van a helyesírásunknak a használt része, amit jó tudni, mert mégis. Például, hogy ez a blog se nézzen ki bénán. Mármost az embernek (nekem) van némi elképzelése arról, mi lehet a nehéz a magyar helyesírásban. Például a mondjuk. Úgy ejtjük, hogy mongyuk, szóval szót kell elemezni. Mond-juk. Ez biztos nehéz, de bevágtuk az iskolában, azóta tudjuk (tuggyuk - ez ráadásul két gy-vel van ejtve!). Szappan nem nehéz, két p-vel mondjuk (gyuk), két p-vel írjuk. Gólya nehéz, meg kell tanulni, hogy nem gója. Viszont bója. Folyó folyt, gyilkos fojt. Be kell magolni, nehéz. Ehhez képest a gyakorlatban eddig más jön ki. Egyik gyerekkel tanulunk helyesen írni, gyerek már nagyobb, cseh iskolába jár és csehül tökéletesen tud írni. (Nekem) nagyon meglepően úgy áll a dolog, hogy egy efféle gyereknek (két anyanyelv, de csak egyféle iskola) nem az a nehéz, amit annak gondoltam (annak előtte). A gólya és társai problémamentesek, nézi a gyerek és mivel már látott elég magyar szöveget, érzi. Mondja és társai megint hiba nélkül. Kérdezem, honnan tudja (tuggya), gyerek nem tudja, de nem is érdekli. Jó akkor elmagyarázom, apa ne magyarázd, nem kell (ami ugye azt jelenti, hogy nem érdekli). Viszont ami nehéz, az a kettős mássalhangzó. Minden formájában. Olvasott: egy t, két t? Inkább? Inkáb? Azzal? Azal? Azall??? Tetszettek? Tetszetek? Mondom neki, hogy elég kimondani, és hallja az ember. Néha sikerül, néha nem. Nem mondja soha rosszul (olvasot), de nem feltétlen kattan át a dolog helyes írásra. Nekem nagyon érdekes lenne tudni, hogy simán magyar anyanyelvű gyereknél is így működnek-e a dolgok.

Szokásos slusszpoén. Van egy furcsaság a magyar helyesírásban, amit mi persze nem furcsaságnak fogunk fel, pedig az: a nem tudom a nem értem és társaik. Ezt a cseh nyelv úgyanúgy csinálja mint a magyar, de van egy nagy különbség. Magyarul tudom - nem tudom. Csehül vím - nevím. Egybe van írva. Nekem ez idétlenségnek tűnt, de rá kellett hogy jöjjek, hogy ezúttal nekik van igazuk. A cseh hangsúly pont olyan mint a magyar, mindig a szó első szótagján van. Onnan lehet tudni, hogy mi egy szó (kábé!), hogy hangsúly van az elején. Namost a nevím-ben (nem tudom) csak egy hangsúly van: nEvím. Tehát egy szó. OK. Csakhogy a magyar is pont ezt csinálja! nEmtudom. Nem pedig nEm tUdom. Tessék kipróbálni. Tehát amikor a gyerek egybeírja azt, hogy nemtudom, tulajdonképpen igaza van. Csak persze nincs. Nem tudom. Külön kell írni, slusszpassz, ez van.

2021 május 19.

15. Brünni villamos

A tollat lopó elnök (bár odaadták volna neki amúgy is, tuti!) után komoly téma: a brünni villamos. Aki járt már Brünnben az tudhatja, hogy a város közlekedése a villamoson áll vagy bukik. Inkább áll. Annyira fontos dolog, hogy saját neve is van: šalina (a š a magyar s-nek felel meg). A hivatalos szó a tramvaj (a kánoe mintájára), de azt csak a prágiak mondják, mi nem, eb ura fakó! Állítólag a šalina az elektronische linie-ből van, ami vagy igaz vagy nem, de jól hangzik. És jobb magyarázat nincs. Mindenesetre vérkomolyan van véve a dolog, a brünni BKV (BKK vagy mi most) hivatalos újságjának címe is Šalina.

Az első és legfontosabb dolog, hogy a villamosnak mindig elsőbbsége van. Beleértve a zebrát is. Volt egy idő, amikor a brünni villamosokon echt horrorposztereken reklámozták ezt: egy feliratot alól, miszerint a villamosnak a zebrán is elsőbbsége van, folyt kifelé a vér. Hogy mindenki értse. A legveszélyesebb és magyaroknak legszokatlanabb azonban a hátulról érkező villamos. Ez amúgy általános csehszlovák dolog lehet. Van egy gyerekkori emlékem, talán Pozsonyban vagyunk autóval, és kanyarodunk, és édesanyám sikít, autó csikorog, villamos csilingel mint az őrült, de hálistennek ijedtségen túl senkinek semmi baja. Namost amikor először voltam Brünnben autóval (pozsonyi eset után vagy 25 évvel), sikerült ugyanezt eljátszanom. Kanyar, nem sikít senki mert egyedül vagyok, de villamos csiling őrült, autó csikorog, de nincs belőle baleset. Utána jöttem rá, hogy tényleg ugyanarról a dologról lehetett szó és hogy miért. Magyarázom. Ha Pesten nagy ívben balra kanyarodik az ember (tele zöld) akkor azt nézi, jön-e szembe autó, ha nem, akkor mehet. Brünnben (Csehszlovákiában?) viszont van még egy faktor, amire az ember nagyon nem számít: hogy az úttest közepén lehet még egy egyenesen haladó villamos, akinek ugyanakkor van zöld. Eredmény: hátulról szétüti a mi autónkat, pont a sofőrt. Mert persze a villamosnak ekkor (is és mindig) elsőbbsége van. Ami még szintén nekünk szokatlan és veszélyes, az a megálló nélküli villamos: ahol a villamos az úttest közepén van, de a megállóban nincs járdasziget, hanem az utasok az úttestre lépnek le. Ez föl van festve az útra és szigorúan meg kell állni és megvárni, míg az emberek leszállnak-felszállnak (nyilván). A helyiek tudják is, de a külföldieknek nem egyértelmű a dolog és innentől iszonyú veszélyes. A magam részéről nem is értem, hogy létezhet még az intézmény, de köszöni szépen, megvan. Szóval ha Brünnben járunk és egyszer csak megáll az út közepén a villamos, ész nélkül tapossunk a fékre.

A brünni villamosvezető saját elsőbbségének teljes mértékben tudatában van. Nála agresszívebb szereplője a közlekedésnek nemigen van. Najó, nevezzük asszertívnek. Az asszertivitás legfőbb eszköze a csengő. A brünni villamos megállás nélkül csenget, mindenkit asszertíven lecsenget maga elől. Ha gyalogost lát, csilingel; ha kereszteződésen megy át, csilingel; ha elindul, csilingel. Ha autó tévedne a sínre, akkor aztán huh. Csilingel. Ne olyan vidám csingilingit tessék elképzelni, hanem fülrepesztő prrrrrrrrrrrrt. Mi speciel egy kereszteződéses-villamosmegállós helyen lakunk, szóval hallgatom eleget. Amúgy ez a mi kereszteződésünk például olyan, hogy a villamos még zöldet is tud csinálni magának: ha jön, akkor borul a szokásos lámpa-rend és egyszeriben zöld lesz a villamosnak. Van egy ismerősöm, aki menedzser volt valami cégnél, de elege lett a mókuskerékből és beállt villamosvezetőnek. Kérdeztem, hogy mi benne a legjobb, és persze hogy azt mondta, hogy a csilingelés. King of the road!

A végére a pozitívum: Brünn azért működik, mert van villamos. Amolyan helyi metró. Iszonyú sok embert szállít sok vonalon sok kilométeren. Pontos, tiszta. Újabbaknak neve is van: lehet nézni, hogy ma az ember Barborkával vagy Gábinkával utazott (csak csajok vannak mert a šalina nőnemű szó). És ki a gyártó? Aki olvassa a blogot, azt nem érheti meglepetés:

2021 május 12.

14. A cseh tévé

A cseh televízió. Fura téma, de megéri. Itt van olyan, hogy a cseheknek van olyan, amilyet mi csak szeretnénk (hoki is, de anélkül azért kibírjuk). Itt is van persze kommersz tévé, amiben zselézett hajú bácsik meg pumpált mellű nénik próbálnak úgy tenni, mintha nagyon szórakoznának valamin: rémesen erőltetett hahahaha, ismerjük. Plussz kiválasztós reality meg éneklős verseny. Ezek tökmindegy, mindenhol ugyanolyan Vlagyivosztoktól Oregonig, nincs mit írni róla.

Nade az állami tévé! Egyszerűen hihetetlen magas színvonalú. Van öt csatorna: 1, 2, 24, Sport és művész/gyerek (utóbbi osztva: nappal gyerek, este művész). A sportcsatorna már csak olyan, amilyen errefelé lenni szokott: mellékes dolgokat adnak rajta, mert az igazán érdekes dolgokat elhappolják előlük a kommersz sporttévék. Szóval rally EB valami kies cseh dombvidéken. Amúgy kicsit haragszom rájuk, mert a helyi kutyaütő fociligát ők szponzorálják a közvetítési jog kifizetésével (amúgy a helyi focit itt se nézi senki: Kisvárda-Mezőkövesd, úgy rohanok, le ne maradjak, hogy hullik a zsebemből a szotyi!). Vagyis az én pénzemből urizálnak a focisták (erre még visszatérünk). A gyerektévé viszont szuper, ez olyan k-európai hagyomány, amire a változatosság kedvéért büszkék lehetünk. Kedvencem a hétvégi matiné, fél nyolctól kilencig, minden szülő megmentője! Éjjel meg művészfilmek, az is jó. Mellesleg az egyetlen (bár ritka) alkalom, hogy magyar beszédet lehet hallani a cseh tévében. A múltkor az Ernelláék Farkaséknált adták, és annyira meglepő volt, hogy öt perc után kellett szólni a feleségemnek, hogy figyu nem magyarul beszélnek ezek?

A lényeg viszont az 1, 2 és főleg a 24. A 24 a nap 24 órájára utal (gratulálok), rendes hírtévé, CNN, ilyesmi. Mostanában kizárólag COVID híreket meg beszélgetéseket adnak rajta persze. De mindhárom csatorna politikailag bőszen független, és tényleg. Nagyon szeretem azokat a műsorokat, amikor behívják a minisztert, miniszterelnököt, bárkit, és valós, kényelmetlen és nem megúszós kérdéseket tesznek fel nekik. És izzadnak az úriemberek (kevés kivétellel mind férfi, naná) és én, mint az egészért fizető néző úgy érzem, hogy na ez az, ezért adom a pénzt, hogy megtudjak valamit. És nem szimpátiafüggő a dolog: bármelyik (mindegyik) kormánnyal következetesen ugyanezt csinálják amióta követem (vagy egy évtizede). És hát ugye ez lenne a normális: engem akkor is érdekel a svindli, ha az csinálja, aki mondjuk szimpatikusabb, mint a másik figura a másik (harmadik) oldalon. Egyszerűen az az érzése van az embernek amikor ilyen műsorokat néz, hogy a szerkesztő és a politikus egy szinten vannak. Nakérem, ezt tessék elképzelni a királyi magyar televízióban. Ugye.

Ennek van egy előfeltétele és egy következménye. Az előfeltétel az előfizetési díj. Minden háztartás fizet (nem sokat, de összesítve komoly összeg): ahogy volt Magyarországon is egyszer régen, aki emlékszik. Ez szerintem nagyon jó ötlet, mert innentől kezdve mindenki elvárhatja (és el is várja), hogy a közszolgálati tévé a közt szolgálja, ne Honzát vagy Martint az ilyen vagy olyan pártból. Nem véletlen, hogy amelyik párt rá óhajtott mostanában telepedni a tévére, mind a tévédíjat kezdte fúrni. Egyelőre sikertelenül. A következmény pedig a bizalom, ami a csatorná(ka)t övezi. A ČT24 azzal hirdeti magát, hogy a "legmegbízhatóbb hírcsatorna", és így is van. Az emberek ezt nézik, ha meg akarnak tudni valamit. A cseh állami tévének egyszerűen magas a nézettsége. Azért, mert lehet, hogy mondjuk Honzának éppen nem tetszik, amit lát, de tudja, hogy legközelebb a neki nem tetsző politikussal sem fognak kesztyűs kézzel bánni.

És a végén említsük meg, hogy tudják ugyanezt viccesen is. Van egy program (168 hodin = óra), ahol bár komolyan tárgyalják a hét eseményeit, a végére mindig találnak valami nagyon mulatságosat. A legnagyobb fogásuk az volt, amikor megmutatták az előző elnököt, amint - teljesen érthetetlen okokból, tényleg - elcsórt egy protokoll tollat. Jó szórakozást!

2021 május 5.

13. Jéghoki

Jéghoki!!! Vagyis hokej, ahogy a csehek mondják (van ez az idétlen szokásuk, hogy külföldi szavakat úgy ejtenek ki, ahogy le van írva. Elég sokáig tartott amíg rájöttem, hogy a 'kánoe' az a kenu). A hoki a cseh nemzeti sport. Még a focit is annak tartják, és a magyarokkal ellentétben egyszer nyertek is (EB-t, '76-ban, Panenka legendás tizenegyesével, ebből aztán ige lett az egész világon: panenkázni), de abban mostanra kábé annyira jók, mint a magyarok, semennyire. Szóval jéghoki. És abban tényleg menők (voltak), százszor nyertek VB-t, és van egy legendás olimpiai győzelmük is, Nagano (Japán) '98. Az már olyan olimpia volt, ahol a legjobbak voltak Észak-Amerikából is, tehát a cseh csapat például a Wayne Gretzky (minden idők legjobb játékosa) vezette Kanadát verte az elődöntőben. Szóval az nagyon nagy dolog volt, kb. olyan, mintha az Aranycsapat megnyerte volna '54-ben. Csakhát. A hokiból származik az a cseh kifejezés is, amit talán minden magyar ismer: Dotoho! Vagyis, szószerint: bele. Mármint magyarul mindent bele. Így szurkolnak. Naganoban két nagyon nagy sztár volt, Jaromir Jágr és Dominik Hašek (utóbbi a kapus, akkor is és azóta is nagyon szimpatikus figura). Jágr kábé Gottal van egy magasságban istenségileg. Velem egyidős, de még mindig nyomja a hokit, egészen egyszerűen nem bírja abbahagyni. Erre a csehek nagy tisztelettel néznek, de szerintem inkább ciki, hogy foggal-körömmel ragaszkodik a dologhoz, tudniillik valszeg nincs ötlete, hogy mit fog csinálni, ha visszavonul. De, ahogy a csehek mondják (vagy én találtam ki magamnak?) ha Gott meghal (ez ugye megvolt) és Jágr visszavonul (ez még nem), akkor vége lesz a világnak. Legalábbis az addig ismertnek: it's the eeeeend of the world as we know it.

Szokták a csehek kérdezni, hogy akkor a magyar nemzeti sport? Mondom foci, de két percen belül lepacsizzuk, hogy abban az utóbbi 30+ évben bénák vagyunk, és minden jel szerint azok is maradunk mindketten. Marad a vízilabda. Azon nagyon jól szoktak szórakozni, miszerint is egy pár fürdőnacis csávó dobál egy labdát, víz alatt pedig tépi egymást, és összesen ha tíz országot érdekel komolyan. Ami igaz persze (de akkor is, Benedek Tibi!) csakhogy erre remekül lehet kontrázni, hogy a jéghoki is tulajdonképpen ugyanez: pár csávó herevédőben kerget egy darab műanyagot a műjégen és összesen ha tíz országot érdekel komolyan a dolog, najó, hokiban legyen húsz. A nagy különbség Amerika (+ Kanada, az kicsit olyan, mint a morváknak Szilézia: örüljenek, hogy hozzánk számoljuk őket), ahol ugye komoly a piac. A csehek egyébként egészen szürreálisan viszonyulnak az NHL-hez: a rádióban mindig bemondják, hogy melyik cseh játékos melyik kanadai-amerikai csapatban lőtt gólt az adott héten. A többi eredményt nem mondják, táblázat nem érdekli őket, play-off mindegy, csakhogy a mi fiunk lőtt vagy nem lőtt Vancouverben vagy Montrealban, vagy hol.

A legnagyobb hokis élményem, nekem genbeszak magyarnak Brünnben, egy szlovák-magyar hokimeccs volt, 2009-ben. Emlékeim szerint akkor jutott fel először a magyar hoki történelme során az A csoportba, nagy siker volt (én még annak idején szurkoltam a régi, leégett BS-ben magyar-kínai hokimeccsen a C csoportban, ezzel a történettel tudok cseh barátaimnak a legnagyobb örömet szerezni, magyar-kínai hokimeccs, ezt ellenállhatatlanul viccesnek találják). És persze kihúzták nekünk a szlovákokat, akik kábé úgy viszonyulnak a magyar hokihoz, mint a csehek: el se hiszik, hogy létezik. Viszont nagyon ki voltak hegyezve, hogy alaposan elverhetik a magyarokat. A meccset én a kedvenc kocsmámban néztem, voltunk ott: 1 magyar (én), 3 cseh és 97 szlovák. És sokáig úgy nézett ki, hogy döntetlen lesz, és 1) nagyon sok szlovák káromkodást megtanultam, 2) nagyon könyörögve néztem 3 cseh barátomra, hogy el ne árulják, hogy magyar vagyok, mert nem csak a sör fog folyni. És a végén a szlovákok csak bepasszíroztak még egyet, és én nem örültem, de azért annak igen, hogy mégicsak csak a sör.

Slusszpoén: Szokták mondani a csehek, hogy ha Gott vagy Jágr valaha indultak volna elnökválasztáson, simán megnyerték volna. És lehet, hogy tényleg. A kapus Hašek viszont most állítólag éppen gondolkodik rajta, hogy elinduljon. Én szurkolok neki.

2021 április 26.

12. Cseh-szlovákia

Ha már volt róla szó a múlt héten, akkor vegyük számba a cseh-szlovák viszonyt. A cseh-szlovák történet a Nagymorva Birodalommal kezdődik, amely a cseh köztudatban nagyon fontos helyet tölt be: kutatják, beszélnek róla, jelentősnek tartják, Cirill és Metód napja (július 5) nemzeti ünnep, mint nálunk március 15. (És megint ott járunk, ahol a múlt héten: a Nagymorva Birodalom részben a történelmi Magyarország területén volt, de mégis mennyit tanulnak róla a magyar diákok? Kb. annyit, amennyit a csehek Árpádról). Ezen kívül a két népnek történelmileg sok köze nincs egymáshoz. És amúgy? Nyelvileg mindenképpen. A cseh és szlovák nyelv nagyon nem egy nyelv (hanem kettő) de közel vannak egymáshoz. Mindig vicces figyelni, amikor a cseh-szlovák piacra szánt multitermékeken csehül és szlovákul is fel van tüntetve a tartalom és elég gyakran egy betű különbség sincs (na jó, egy). De ismétlem, nem összekeverhető a két nyelv. Én például csehül jól értek, de szlovákul elég vacakul. Ebből szoktak is problémáim lenni, mert a szlovákok minden teketória nélkül szlovákul beszélnek az emberhez, és ha nem érted (pedig ugye tudsz csehül, jól) akkor első ránézésre simán rossz fejnek fogsz tűnni (velszben beszéljünk velsziül, OK?). Brünnben ez gyakran fordul elő, tudniillik Brünn (szerintem) az egyik legnagyobb szlovák város Szlovákián kívül. Főleg a diákok miatt. Csehszlovákia szétválásánál született egy egyezmény, hogy a cseh és szlovák diákok a másik ország egyetemén a helyiekkel megegyező feltételek mellett tanulhatnak. Az eredmény: nagyon sok szlovák diák tanul cseh egyetemen. Fordítva nem tudom, gondolom sokkal kisebb a szám. Mindenesetre Brünn tele van szlovák diákokkal. És az nem kevés, mert tanévben majd százezer diákunk van. Még mindig nyelv: Csehszlovákiában úgy oldották meg, hogy a tévében egyik héten csehül mondták a híreket, másik héten szlovákul. Kb. mindenki értette a másikat, ez saját bevallásuk szerint mostanában, hogy felnőtt egy egész poszt-csehszlovák nemzedék, már azért olyan jól nem működik.

És hogy állnak a csehek a szlovákokhoz? Hogy is mondjam (gonoszul, direkt): akinek van öccse, az (talán, ha olyan) tudhatja, hogy. Közhelyes a dolog, de szerintem nincs messze az igazságtól. Csehszlovákia Csehszlovákia volt, nem Szlovákocsehia, nem véletlen. Úgy vannak a csehek a szlovákokkal, hogy kicsit aranyos, kicsit idegesítő, de olyan okos mint én, nemigen lehet. A szlovákok Csehszlovákia létrejötténél kábé úgy gondolhatták (bár erről igazából sokat nem tudok), hogy még mindig jobb lesz, mint a magyarokkal. Amúgy a cseh-szlovák viszony folyamatos rendezgetés tárgya volt az évtizedek folyamán. '68 egyik következménye az lett, hogy Cseh-szlovákia föderális állammá vált (ekkor adták fel végleg azt a nagyon erőltetett gondolatot, hogy tulajdonképpen a csehszlovákok - mint a jugoszlávok - egy nemzet). Vannak eléggé abszurd felhangjai is a dolognak, többször mentek ölre például azon, hogy akkor Csehszlovákia vagy Cseh-szlovákia. Amikor azután először komolyan és hosszú távra megadatott a lehetőség, hogy szétmenjenek, szét is mentek: 1993-től önálló Csehország és Szlovákia. Brünnben írták amúgy alá a Tugendhat villában (lsd. 2. rész, érezzük át a szimbolikát, kié is volt a villa eredetileg és mi lett velük). A csehek akkor örültek, hogy végre megszabadultak a balaszttól, amit szerintük a fejletlen Szlovákia jelentett. Erősen meg voltak lepve (és kicsit meg is sértődve), amikor Szlovákia nemcsak hogy fejlődni kezdett, de gyorsabban is tette ezt, mint Csehország. Mára bizonyos mutatókban utolérték a cseheket, ami azért mégiscsak - mert ugye az öcsikém sose lehet olyan okos stb.

A szlovákok viszonylag nyugodtan tűrik a csehek, báty-szerű viselkedését, és, amennyire látom, megelégedéssel tölti el őket, hogy a csehszlovák szétválás végülis számukra is jobb világot hozott. Ezzel a maguk részéről végre felnőttnek érzik a nemzetüket amelynek ugyan van ez a eléggé nagyképű bátyja, de (akinek van bátyja, ha olyan, tudhatja) azért most már azt is látja, hogy az a báty talán nem is olyan vagesz, mint amilyennek mondja magát és amilyennek, valljuk be, gyerekkorukban tűnt. A legjobb példa a cseh hegymászó: a csehek ugye maguk szerint nagyon értenek a hegyekhez (lsd. 5. rész), de Szlovákiában már hozzá vannak ahhoz szokva, hogy minden évben elég sok cseh hegymászót kell a Tátrában megmenteniük különböző olyan helyzetekből, amikbe azért kerültek, mert nem értenek a hegyekhez. Jó a bátyus, de azért nem annyira. Legalábbis nagy élvezettel (kárörömmel, legyünk őszinték) tudják ezeket a történeteket mesélni.

És a végére: a cseh-szlovák kapcsolatokban van egy furcsa politikai csavar is. Gustav Husák (a helyi Kádár János, ha valaki nem tudná) szlovák volt (analógia: Tito, aki pedig horvát). A mostani cseh miniszterelnök szintén eredetileg szlovák, bár ő Husákkal ellentétben csehül kommunikál. Nyilván kiválóan, de a kiejtésem szinte nekem jobb. Ki gondolta volna 13 évvel ezelőtt?

2021 április 21

11. Történelmi leckék K-Európaiaknak

Ma viharos vizekre evezünk, tudniillik történelemről lesz szó. Régebben ez nem volt annyira nehéz téma, de valahogy mostanára még a (volt) házmestereket is érdekli a dolog, és egyre hevesebbek a vérmérsékletek. Egyébként előre szólok, a főtanulság az lesz, hogy itt k-európában semmit, de semmit nem tudunk egymás történelméről. Pontosabban úgy működik a dolog, hogy valamit tudunk, de az nem nagyon hasonlít arra, amit az illető ország lakosai a saját történelmükről gondolnak. Mindenkinek van saját verziója. Nagyon furcsa, mert sokszor ugyanarról a dologról beszélünk. Szintén előre szólok, hogy a magyar olvasó olyat is olvashat a továbbiakban, ami egyáltalán nem lesz ínyére, szóval aki bizonyos témákban nem tud vagy nem akar elvonatkoztatni a saját igazától, inkább most hagyja abba az olvasást. Én nem ítélkezem, hanem megérteni próbálok, alkatilag ilyen vagyok.

Az átlag cseh és az átlag magyar történelemszemlélete annyiban nagyon hasonlít, hogy mindketten áldozatnak érzik magukat. El voltunk nyomva, na. Mellesleg 1526-tól az első világháború végéig kvázi ugyanaz a politikai entitás nyomott el minket: a Habsburg állam, éppen aktuális formájában. Magyarországgal ellentétben Csehország viszont gyakran még látszatönállóságnak sem örvendett, ez főleg az Osztrák-Magyar Monarchia megalakulása után volt látványos. Egyébként mint átlag magyart kérdem az olvasót: tudta, hogy a Monarchiának része volt Csehország (morvákról nem is beszélve)? És hogy akkor miért nem volt Osztrák-Magyar-CSEH Monarchia? És ez érdekeljen minket? És ha nem, miért számíthatnánk hasonló érdeklődésre fordított esetben? Ezen időszak alapján egyébként a csehekben van egy ilyen beidegződés, hogy a magyarok az osztrák vonalon általában tökösebbek voltak és jobban kiálltak az igazukért.

A cseh történelemszemlélet a magyarhoz hasonlóan néhány végzetes esemény köré csoportosul. Ami nekünk Mohács 1526-ban, az nekik Bílá hora (Fehér hegy) 1620-ban. Itt verték le az osztrákok a cseh rendek felkelését és innentől számolják a csehek (sóhajtozva) a '300 éves osztrák rabszolgaságot.' Ezt már egészen zseniálisan kifigurázta Karel Čapek is a Harc a szalamandrákkal című regényében, íme egy cseh úriember és egy szalamandra beszélgetése:

"- Önt tehát történelmünk is lebilincselte! - kiáltottam boldogan.
- Minden bizonnyal, uram - felelte a szalamandra. - Különösen a fehérhegyi csata és a háromszáz esztendős osztrák rabszolgaság. Nagyon sokat olvastam róluk ebben a könyvben. Önök nyilván rendkívül büszkék háromszáz éves szolgaságukra. Nagy korszak volt az, uram!
- Valóban, nehéz korszak volt - közöltem -, az elnyomatás és a gyász korszaka.
- És szenvedni tetszettek? - kérdezte barátunk szomjú érdeklődéssel.
- Bizony senyvedtünk, hétrét görnyedvén a kegyetlen elnyomók járma alatt."

Engem ez a Képes történelem sorozat (ha még emlékszik valaki, gyerekkoromban nagyon szerettem) Két pogány közt című kötetére emlékeztet (amit egyébként a kiváló R. Várkonyi Ágnes írt, szóval nem bántani akarom, csak jelzem. Meg persze abba is gondoljunk bele, drága olvasó, hogy milyen reakciót kapna az a magyar író, aki rákérdezne a magyar nemzetnél, hogy szenvedni tetszettünk-e mondjuk a 16. században. Manapság a finom iróniára a sárbataposás tűnik az elfogadott válasznak.) Innen együtt haladunk, de a vég ugye ismerten egészen más. A Monarchia szétesik, a csehek Masaryk és Beneš vezetésével megcsinálják Csehszlovákiát (Masaryk egyébként megér egy külön posztot, abszolút nemzeti szent, minden róla van elnevezve, az összes főtér, főutca meg a brünni MotoGP pálya is), Magyarországnak meg jut Trianon. Itt most erősen tessék kapaszkodni: ha egy csehnek azt mondjuk Trianon, nem tudja, miről van szó. Ó, a galádok, nem elég, hogy (lsd. az asztalos bácsit az 5. részből), még csak nem is tudják??? De nem erről van szó, tudják, csak nekik nem ez a fontos pillanat. A világháború vége nagyon összetett folyamat volt, és a cseheknek nem 1920 június 4-e a fődátum, hanem 1918 október 28-a, amikor saját maguk kikiáltották a Csehszlovák köztársaságot. Ha már minden témák legkényesebbikénél járunk (bár én anélkül tudok róla beszélni, hogy bárki ma élő embert alapból utálnék), a cseh köztudatból (a szlovákkal és románnal ellentétben) tapasztalataim szerint hiányzik az egész békefolyamat és utóélete magyar részének érzékenysége. Fogalmuk sincs róla, hogy Beneš nem túl népszerű Magyarországon. Szoktam kérdezni, tudják-e, hány magyar került be a friss Csehszlovákiába, és egyáltalán, hogyan húzták meg a csehszlovák-magyar határt, de vállvonogatás a válasz, egyszerűen nem nagyon érdekli őket, Dél-Szlovákia messze van, mostanság végképp. Szerintem ez nagyon necces, de ez van. Az általános cseh vélekedés szerint Benešéknek főleg azért volt szükségük Szlovákiára, hogy a 'csehszlovák nemzet' (ez az elején egyébként komolyan volt gondolva) számban jelentősen lenyomja az államban élő németeket. Értjük: nekik a német reláció a fontos (azóta is, egyébként). A cseh-szlovák kapcsolat természetesen külön fejezet, egyszer sorra kerül nálam is.

Ami nekünk Trianon, az a cseheknek München. Ismételten: kezeket fel, aki tudja, miről lesz szó! Csak azért megyek át ilyen hülyén didaktikusba, hogy próbáljam megértetni, mi sem tudjuk, nekik mi a fontos, mi fáj, és mindez független attól, hogy azután hogyan alakultak a dolgok. Münchenben döntötték el '38-ban az európai vezetők, hogy Hitler kívánságára Csehszlovákiát fel fogják darabolni és a legnagyobb falat - a Szudétanémet vidék - a németeké lesz. Nálunk ugyanez a dolog (illetve a minket érdeklő része) első bécsi döntés néven ismert. Érezzük a párhuzamot a Csehszlovákia kikiáltása vs. Trianon illetve müncheni döntés vs. bécsi döntés között, mármint ami a magyar és cseh felfogást illeti? Ugyanarról beszélünk de mégis másról, pontosabban mindenki csakis arról, ami őt érdekli. Ami nyilván bizonyos szinten természetes, csak, lássuk be, így egymást nem fogjuk soha megérteni, pedig az is nagyon fontos lenne. Javaslom megtekinteni, milyen hosszúak a müncheni és bécsi döntés magyar és cseh wikipédia oldalai, csakhogy még világosabb legyen a dolog. Biztos lesz olyan, aki minderre azt mondja, hogy már miért érdekelne minket magyarokat, mit gondolnak a csehek. Szerintem azért, mert különben mi sem várhatjuk el senkitől, hogy a mi szempontjaikat figyelembe vegye. És úgy sose jut senki egyről a kettőre, se külön, se együtt. Akár tetszik, akár nem, itt k-európában egymásra vagyunk utalva, együtt sodródunk, néha hullámhegy, néha hullámvölgy. Van akinek ez egy zero-sum játszma, de én nagyon szeretem k-európát az összes nyavalyájával együtt, és ezért szeretnék hinni benne, hogy közös történelmünk vége nem zero-sum, hanem nekem úgy is jó lehet, hogy a szomszédnak nem rossz.

A müncheni döntés egyébként akkora gyomros volt a cseheknek, hogy azóta sem tértek belőle magukhoz (hiába lett - részben - visszacsinálva a dolog). Úgy érzik, hogy Európa elárulta őket. Részben ezért szaladtak bele történelmük messze legvitatottabb eseményébe, a szudétanémetek (3 millió csehszlovák állampolgár!) Németországba deportálásába a 2. világháború után, amivel mai szemmel nézve szinte nem is lehet mit kezdeni, ők se tudnak, és ügyes felhasználása simán el tudja dönteni az aktuális elnökválasztást is. Mindennek (ahogy Trianonnak is persze) máig ható kőkemény következményei vannak. A cseh euroszkepticizmus (amely sokkal, de sokkal erősebb, mint a magyar, pártunk és kormányunk minden igyekezete ellenére) nagyrészt innen eredeztethető. Mérvadó cseh politikai erő (eddig) nem tűzte zászlajára az EU-ból kilépést, de attól tartok, ha népszavazás lenne, nagyon necces lenne a végeredmény. És főhetne a genbeszak k-európai fejem, nyilván.

2021 április 13.

10. Hajrá morvák!

Hajrá Morvaország, hajrá morvák! Ez egy megúszós poszt lesz, de legalább képek is lesznek benne, multimédiásodom! Népszámlálás van Csehországban, tízévente egyszer immárom sokadszorra 1869 óta. Az adatokból egyébként rengeteg vicces dolog készül, nagy kedvencem a "hol vagyunk" honlap: kdejsme.cz. Itt be lehet írni bármilyen vezeték- (příjmení) vagy keresztnevet (jméno) és lehet az adatokat nézegetni abszolút szám (počet) vagy relativ sűrűség (hustota) szerint. Mindenki megnézheti, hol élnek Csehországban névrokonai és mennyien vannak! A ritkább magyar nevekből is szokott lenni egyébként egy pár, vezetéknévből legalábbis. Vannak egészen furcsa konstellációk is. Tessék beírni, hogy 'Horváth' és a kiugró adatokból, ha valaki egy kicsit ismeri 2. világháború utáni cseh történelmet, egy ceruzás kisötösért meg lehet tippelni, miről is van szó.

Namost ez a tízévenkénti hurráakció a kiemelt alkalom arra, hogy a morvák (a nemcsehek, ha emlékszünk a legelső részből) végre megmutassák, ők is léteznek és hozzá mennyien! Tele Brünn remek plakátokkal, amelyekben arra bíztatják a helyieket, hogy írassák be, hogy ők nem csehek hanem morvák, és nem csehül, hanem morvául beszélnek (utóbbi tényleg túlzás, vannak erős dialektusok - sokkal inkább, mint a magyarban - de a külön nyelvtől azért messze). Például ez az úriember alant azt hangsúlyozza, hogy "nem cseh". A 'vagyok' hivatalosan úgy hangzik, hogy 'jsem' tehát a nem vagyok 'nejsem'. A 'su' forma ugyanarra tipikusan morva, én is így mondom amúgy. A narancs és vörös a morva színek, ha valakit érdekelne. Brünn piros-fehér, mint a Honvéd (vagy Kispest vagy tudomisén hogyhívják manapság).

A következő szuper plakát pedig Csehországot ábrázolja, és arra bíztatja a morvákat, hogy "ne legyenek másodrangú csehek". A térképen baloldalt Bohémia, itt laknak a "főcsehek", jobbololdalt Morvaország, itt viszont az "alcsehek" laknak. Sziléziáról - mint mindig - el van felejtkezve, örüljenek, hogy lehetnek morvák.

Ez itt pedig rövid de velős összefoglalás: "nemzetiség: morva, nyelv: morva"

Ahogy nézegetem, szinte kedvem támad morvának bevallani magam. Már ha meg fognak kérdezni, már nem emlékszem, külföldieket is számolnak-e így. Amúgy van olyan kedves ismerősöm, akinek annyira az agyára megy a dolog, hogy minden alkalommal (évtizedek óta) eszkimónak vallja be magát, legyenek azok is. De inspiráló a dolog: nálunk lehet az ember hivatalosan örmény vagy bunyevác, naná. Nade jász? Székely? Somogymegyei? Kun, sőt kabar esetleg avar? Kelta? Longobárd? Ha DNS mintával igazolja? (Végülis longobárd temetők vannak). A lehetőségeknek csak a fantáziánk szab határt. Ha lesz eredmény (meg még blog is), be fogok számolni, hányan lettek a morvák Morvaországban.

9. Mesebeszéd

A mai (nem minden)napra egy mese. Illetve nem egy, hanem sok. Megérkeztünk a cseh kultúra azon rétegeibe, ahol egy nem bennszülött elég kényelmetlenül érzi magát. Amúgy a mai téma szerintem teljesen ismeretlen a mégoly műértő magyar közönség szemében is. Vágjunk bele! A cseh rajzfilmeket sokan ismerik (az én korosztályomban legalábbis): Bob és Bobek (a két idióta nyúl); Moha és Páfrány (a két nehezen értelmezhető erdőlakó); Pat és Mat (a két béna ezermester); és persze Rumcájsz (a cseh Robin Hood, vesszen a jicsini bíró!); és persze az utolérhetetlen Kisvakond (amiból egyébként hihetetlenül szürreális részek is vannak, mondjuk például az egyikben összeomlik a civilizáció és a kisvakond beköltözik egy ősemberre visszavedlő és meztelenül parkettát égető pasashoz - tényleg! - ezekre én gyerekkoromból nem emlékszem, talán Aczél elvtárséknak megfeküdte a gyomrát). Visszafelé amúgy ők kizárólag a Mézga családot ismerik. Eddig jó. Viszont a csehek imádják a meséket is - pohádka csehül. A pohádka egy film, amelyben van királyfi aki szereti a királylányt meg ilyesmi. Megfilmesített mese, giccses kosztümökkel. Magyarul is van ilyen, egy pár, meg lehet tekinteni például Móka Mikit a dicsekvő varga szerepében. Nade a csehek! Pohádkából van minium négyezer (nekem legalábbis úgy tűnik), és gyakorlatilag a királyi tévében hétvégén délután más nem mehet. Nagy kedvencem a karácsonyi műsor, mert karácsony este (oppardon, szenteste) mindig ugyanaz a mese megy a tévében, tényleg 1973 óta szerintem minden áldott karácsony este: Három dió Hamupipőkének. És imádják, mindenki. Végignézik negyvenedszerre is, elérzékenyülnek, győz az igazság meg a szerelem, oh. A drága olvasó soha, de soha nem fogja kitalálni, ki énekli a legnagyobb betétdal slágert a filmben? Igen. Amúgy remek viccek is vannak a dalból, mert egy madárról szól, és csehül a madár jelent(het) egyebet is, nem csak repülő állatot, hehe. Én nyilván pikírt megjegyzéseket szoktam tenni, de mindig csúnyán letolnak, nehéz a genbeszak élet, na. Amikor már végképp elegük van belőle, hogy nem értékelem a nemzeti kincs(ük)et, akkor aduászként meg szokták kérdezni, miért, ti mit néztek karácsonykor??? Semmit, nem bámuljuk a tévét karácsonykor; de ezzel falba ütközik az ember, a reakció a már többször említett üres mosolygás - amikor nem hajlandók megérteni, hogy a cseh szokásokon kívül is létezik világ (ne legyünk igazságtalanok, nyilván minden nemzetnek megvannak a maga korlátai, amelyeken nincs kedve átlépni, a miénknek is). Mondjuk, ha belegondolok, ebben azért erősek, még van is rá egy külön önleíró és önkritikus kifejezésük: národ sobě, vagyis magának való nemzet, de erről majd talán máskor.

Vissza a pohádkához! Az egészben a (számomra) leghihetetlenebb az, hogy a pohádka-gyártás nem szűnt meg 89-ben, sőt. Az (amúgy a magyarhoz képest nagyon népszerű) cseh filmipar egyik húzóágazata a pohádka, évente készülnek újabb és újabb darabok. A legmenőbbet általában nagy csinnaddrattával mutatják be karácsony valamelyik napján (kivéve 24-ét, az ugye foglalt). A mozikban is szépen fialnak (tak, amíg lehetett járni, rossebb már ebbe a járványba). Az Oscar-díjas Jan Svěrák is csinált egyet egy pár éve. A fiatal színészek egyik kitörési pontja egy jó kis pohádka-szerep. Bejáratott színészek törik magukat, hogy a legújabb darabba bekerüljenek. Totálisan érthetetlen. Mert az újabb pohádkák is pont olyan giccsesek, mint a régiek. Az egész egy öngerjesztő rendszer, amit most már nem lehet leállítani. Még jó, hogy a helyiek nem tudnak magyarul, mert kapnék a fejemre. A gyerekeim reméljük megértőbbek lesznek (ha véletlenül egyszert ezt elolvassák). Esetleg szórhatok hamut a fejemre, plussz még akkor a három diót kéne valahonnan.

2021 március 29.

8. Sör

A cseh SÖR, ahogy ígértem. Minden magyar ismeri, irigyli (illetve komplementer: nekünk jó a borunk, nekik a sörük). Sörgyári capriccio, hetedik lépcsőfok ésatöbbi. Amúgy a csehek is hasonlóan vannak a dologgal, mármint tényleg nagyon büszkék magukra, ha a sörükről van szó. Sör, jégkorong, kábé ezek a fő cseh büszkeségfaktorok. Hegyek is, de azt csak ők értik (lsd. kettővel ezelőtti rész). Ami a fogyasztást illeti, nincs szégyenkeznivalójuk (vagy éppen van, ha addiktológust kérdezünk): momentán kb. 280 korsó per év per ember körül vannak (vagyunk, én is kiveszem a részem!). Mivel a csecsemők (egyelőre) nem isznak sört, a felnőtt állampolgárokra bőven kijön az átlag napi egy sör. Ezzel agyonverik a világ bármely országát: a második osztrákok kb. 200 korsón állnak per kopf. Megdöbbentően korán kezdik: az összes ismerősömnek vannak ezek a történetei, hogy hogyan lógtak el és voltak kocsmában (sört inni) valami gimnáziumi óra helyett. Nekem ez egy kicsit sok: mindig szoktam mondani, hogy szerintem nem OK, hogy egy 16 éves gyerek alkoholt iszik. Meg hogy hogy van az, hogy délelőtt bementek egy kocsmába, nyilvánvalóan iskolás korú gyerekek, és a kocsmáros kiszolgálta őket. Erre vigyorgás a válasz, egyszerűen ez normálisnak van elkönyvelve. Magam is láttam, hogy kocsmában nagyon simán kiskorúaknak sört adtak. Vannak egyéb kultursokkos élményeim is: amikor például először hallottam az "éhes vagyok" kijelentésre azt a választ, hogy "igyál egy sört". Mire én, hogy nem szomjas vagyok, hanem éhes. Jaja, igyál egy sört, jó az is (egyébként tényleg). Azt se bírom megérteni, hogy biciklin (lsd. előző rész) teljesen elfogadott, hogy valaki sörözik. Teker az országúton, bemegy a kocsmába, megiszik két sört, és teker tovább. Csak nagysokára esett nekem le, és MOST tessék figyelni, hogy a csehek szerint a sör nem alkohol. Jójó, értik ők, hogy van benne alkohol, de az "alkohol" náluk az, ami nálunk a tömény alkohol: pálinka, vodka, ilyesmi. Ezzel először még viszonylag friss brünni koromban találkoztam. Voltam masszázson, és a masszőr néni a masszázs után a következőt mondta (tényleg!): ma már, Szabó úr, vigyázzon az általános testi állapotára, alkoholt például kéretik nem inni. Két-három sör belefér, de alkoholt ne. Hogyhogyhogy? De a dolog nem csak folklór, így szerepel az itallapokon is, külön kategóriák: sör, bor, alkohol.

A cseh kocsmában (a normálisban) nincs az, ami egy angol kocsmában, hogy 16 féle sör közül lehet választani. Egy rendes cseh kocsmában háromféle sör van: tizeske, tizenegyeske, tizenketteske (desítka, jedenáctka, dvanáctka - ha egyszer rendelni szeretnétek). Ez a sörfokot jelenti, ami egy bonyolult dolog, de legegyszerűbb kábé kettővel elosztani és kijön az alkoholfok. Manapság már azért gyakran előfordul, hogy egy kocsmában mondjuk kétféle tizenketteskét is lehet kapni, de azért alapvetően egyszerű a rendszer. És persze ez azt is jelenti, hogy nem lehet 'sört' rendelni, számot lehet rendelni: tizeskét, tizenegyeskét vagy tizenketteskét. Vannak az átlag helyek, ahol a pincér folyamatosan járkál, és ha látja, hogy valakinek elfogyott a söre, akkor megkérdi, hogy kér-e még egyet. És aztán vannak a tuti helyek, ahol nem bajlódnak holmi kérdésekkel: az egyik pincér folyamatosan csapol, a másik meg viszi körbe a söröket, és ahol úgy látja, hogy hiányzik, oda lerak egyet. Ugyanazzal a mozdulattal beszedi az üres korsót és már ott sincs. Vagyis a sört nem kérni kell, hanem, ha már eleget ittunk, nemkérni. Értjük: azért kell szólni, hogy már többet ne adjon, különben ad, könyörtelenül. Az ember egy ilyen helyen gyorsan megtanulja a fogyasztást sebességgel befolyásolni: csak akkor iszod ki a söröd, ha már szeretnél egy újabbat. A fogyasztás számontartása faékegyszerű módszerrel történik. Egy cetlire felírják, hogy milyen sört iszol (10-11-12) és mellé rovásokat raknak, mint az egyszeri magyar adószedő a 15. században. A végén aztán megmondod, hány sört ittál, a pincér áthúzza a megfelelő mennyiségű rovást, papír vissza az asztalra és kész. Gondolom ebből azért érezni, hogy egy nagyobb asztaltársaság esetén nem feltétlen előnyös utolsóként fizetni. Illetve néha az, amikor a társaság nagyrésze már régen nem emlékszik, hányadik sörénél jár, és inkább igyekszik fölélőni. Ilyenkor előfordul, hogy az utolsónak már nincs mit fizetni, vigyorgás, kösziköszi.

De a fizetés általában nem túl komoly probléma, tudniillik a sör rettentő olcsó. Régebben kb. 20 korona volt, kb. 200 forint. Mostanság azért felment az ára (a forinté meg le), de azért olyan 30-35 koronáért egy nem puccos helyen simán lehet sört kapni. Puccos helyen echt pilznert persze akár 60-ért, Prágában a turistáknak meg annyiért adják, amennyiért nem szégyelik. A bolti üveges viszont egészen nevetségesen olcsó, egy nagyon jó sört lehet kapni mondjuk 12 koronáért, vagyis kábé ingyen. Amúgy már a politika is érzi, hogy egy kicsit ciki az egész, de mondanom sem kell, hogy a sör árába felülről belepiszkálni politikai öngyilkosság (lenne, mert nem meri senki természetesen). Így azt a bájos megoldást választották, hogy a kocsmákban (és éttermekben, itt a kettő tudniillik ugyanaz, szinte minden kocsmában főznek is) törvényileg nem lehet a sör a legolcsóbb ital. A gyakorlatban az történik, hogy minden kocsmáros kiválaszt egy ásványvizet, annak az árát leviszi tizeske ára alá egy koronával, szóval papíron minden stimmel és mindenki ihatja a sörét boldogan tovább. Egészségünkre!

2021 március 22.

7. Bicikli

Biciklizzünk Brünnben! Illetve dehogyis. Erről lesz ma szó. Brünn, mint írtam, amolyan nyugis német városnak tűnik, csak csehek (morvák!) laknak benne. Plussz diákok, attól van némi élet. De ha összehasonlítjuk egy nyugis német (holland, francia) várossal, egy dologban nagy lesz a különbség. A bicaj. Biciklizni ugye jó, teker az ember, szíve pumpál, tüdeje dolgozik, izületei átmozgatódnak. Természetben is jó (csak ne mindállat a nyolcmillió forintos überjárgányon valami szerencsétlen védett erdő legszebb lejtőjén, attól rámjön a síkideg, lője be legyenszives a jappi úriember valami randa helyen a napi muszájadrenalint, végülis neki tökmindegy, illetve tudok javasolni favágást baltával, az is nagyon fílinges). És városban is jó: mire beér az ember a munkahelyére, már meg is volt a napi torna, infarktusnak fitty van hányva, kilók menekülnek, nincs dugó, nincs stressz, na. Illetve. Brünnben stressz, az van. Mint már írtam, imádom Brünnt, úgyhogy folyton rosszakat mondok róla. Ez is ilyen lesz, de ennél rosszabb már nem, mert Brünnben a bicajhelyzet a legrosszabb (ugye, hogy jó hely? Moszulban nem a bicaj a probléma). 2008-ban költöztem el Pestről ide, azóta minden egyes alkalommal, amikor otthon vagyok, irigykedem, hogy mennyire ugrásszerűen javult és javul a biciklis helyzet. Nem tudom, ez folyamatos Pesten lakás mellett mennyire észrevehető, de ha az ember csak időnként jár, akkor nagyon. Nyilván lehet panaszkodni, de tessék egy napot Brünnben biciklizni, és majd minden pesti megbecsüli a jódolgát, szerintem. Merthogy Brünnben most van az, ami Pesten 2005-ben, vagy inkább 1999-ben: az út királya az autós, mindenki más (tulajdonképpen a gyalogosok is) örüljön, hogy él és menjen az útból. Az általános euroatlanti (meg kínai) autómánia itt persze súlyosbítva van a skodával (illetve ugye Škodával), ami nemzeti kincsnek számít, és tényleg minden cseh csávó álma egy skoda (most már van SUV változatban is, hurrá, nagy test nagy élvezeeeeet) és mindenki skodát is vesz, kicsit olyan érzés az utcán járni, mint anno Romániában: csak rendszámról tudod felismerni, melyik a te daciád. Amúgy igaz a városi legenda, a škoda tényleg azt jelenti, hogy "kár" (mindkét értelemben: jaj, de kár, hogy Marika néni nem jött el + sok kár érte a falut az árvízben). Vissza a bicajhoz. Bicikliutak Brünnben gyakorlatilag nincsenek. Ami van, az az általános cseh elképezelés részeként, hogy a biciklizés sport, tehát a bicikliút az olyan dolog, amin az ember Brünnön át Vlagyivosztokból Johannesburgba megy. Szóval van egy pár bicajfőút át a városon. Néha felfestenek egy biciklisávot is az út szélére, nagy csinnadrattával. Van olyan is, hogy "ciklopiktogramm", ami azt jelenti, hogy az út szélére biciklijeleket stencileznek: itt lehet menni biciklivel. Kb. olyan, mintha a Rákóczi útra 50 méterenként egy autó lenne festve: uff, köszi, amúgy a háztetőn csapattam volna az astrát. De az abszolút győztes a járdával kombinált bicikliút, ebből is csak egy pár van, de annál viccesebbek. Tudniillik az alaphozzáállás az, hogy a biciklis az utolsó utáni szereplője a közlekedésnek. Tehát ismeretlen az a megoldás (mit megoldás, lehetőség, elképzelhetőség!), hogy a biciklinek elsőbbsége lehet bármivel szemben. Ha egy főút mellett vezet egy (járdával kombinált) bicikliút, akkor bármilyen becsatlakozó útnál kiraknak egy bicikliút vége táblát, az út túloldalán meg egy bicikliút kezdete táblát, és az amúgy mellékútról érkező autónak elsőbbsége van. A biciklivel szemben, amúgy nem, naná. Ezt néha az abszurdig viszik: egyszer voltam valahol a cseh tájban (nem Brünnben) egy amúgy jó kis bicikliúton egy forgalmas főút mentén, és odaértünk egy helyhez, ahol becsatlakozott egy földutacska, amin hetente egyszer egy traktor bemegy a mezőre. Na itt is volt egy kerékpárút vége-kezdete pár. Keménynek kell lenni, el ne kanászodjon a kétkerekű. Ha pedig a (járdával kombinált) bicikliút Brünnben zebrához érkezik, ott egyszerűen nincs semmi a bicajosnak, le kell (elvileg) szállni és tolni. Ez szép gondolat, csakhogy egy városban kicsit sok a zebra. Tehát ha mindegyiknél leszállok és tolom, akkor pár száz méternél többet sose fogok tekerni, szóval értelmetlen az egész. Ami a gyakorlatban történetik az persze az, hogy senki nem száll le. Attól még óvatos meg minden, de nem tol. Ezért elvileg megbüntethet a rendőr, kőkemény 2000 koronára, az 28,000 forint (mikor ideköltöztem még csak 20,000 forint volt, de azóta visszanyertük a gazdasági függetlenségünket hálistennek). Én másfél kilométerre lakom a munkahelyemtől, közben van 9 zebra (160 méterenkén egy; értsük meg, hogy nem a Rákóczi út, hanem ilyen álmos bekötőutak). Ha mindegyiken átmegyek, az 36,000 koronára jön ki (kb. félmillió forint) per nap. OK. Ha mindegyiken leszállok és áttolom, akkor inkább gyalog megyek vagy trolival. És, kérdezi az olvasó, miért tépem idegeimet ezzel a marhasággal, és miért nem megyek az úttesten, ha már úgyse a Rákóczi út. Hát azért, mert az meg tilos. Törvény van rá, hogy ahol van bicikliút (bármilyen), ott a bicajosnak azt kötelező használnia. Az egész mögött az a logika, hogy idióta politikusok kitaláltak egy jogszabályt, ami a bicajost (engem) olyan helyzetbe hozza, hogy vagy lehetetlen bicikliznie (százhatvan méterenként megállok, leszállok, tolom, visszaszállok stb.) vagy megszegi a törvényt (átmegy a járdán vagy az úttesten teker). Eredmény: senki sem biciklizik, több hely marad a skodáknak! Hogy ez direkt van, azt most megerősítette nekünk a parlament, mert bekerült egy törvényjavaslat, hogy ne legyen már kötelező a bicikliúton menni, ti. a bicajos nem hülye, ha jó a bicajút, azon fog menni, a kocsik között meg csak akkor, ha oka van rá, de bölcs honatyáink, meglepetés!, elutasították a dolgot. Mert csak! És az éppen nem biciklin ülőktől számíthat az ember együttérzésre? Nemigen: az autósok példás arroganciával bírnak viselkedni. Többször megpróbáltak már leszorítani, ha úgy érezték, túl sok helyet foglalok el. A bicajjal, ó bocs. Egyszer az is megtörtént, tényleg, nem viccelek pedig olyan lesz, hogy bicajoztam az úton egy olyan helyen, ahol van bicikliút is (és rajta kéne mennem, de nem megyek, mert száz méterenként zebra van, meg amúgy is olyan a minősége, hogy leharapnám a nyelvem a rázkódástól és sajna szeretek beszélni). Szóval tekerek, és mögémér egy autó, hallom, hogy lassít, készülök, hogy mi lesz már megint, és akkor mellémér, és egy autósiskola kocsija, benne tanítónéni és valaki, aki vezetni tanul. És a tanítónéni letekeri az ablakot, és viszonylag emelt hangolt közli velem, hogy mivel van bicikliút, törvényadta kötelességem azon menni, szóval húzzam a csíkot. Köpni-nyelni se, mondanom sem kell, erre még én sem számítottam. De ez az attitúd, amire oktatják a cseheket: az autós Übermensch az úton, a többiek meg minél kisebbre igyekezzenek összehúzni magukat. De még jobb, ha ők is inkább beülnek a skodába.

Namost elragadtattam magam, bocs. Ez a téma nekem ilyen. Tulajdonképpen meg vagyok kicsit sértődve Brünnre: hogy hamár ilyen jó hely, akkor ez minek. A jövő héten viszont ígérem jön a legfontosabb minden témák között (még Gottnál is): a cseh SÖR!

2021 március idusán

6. Oh, my Gott

A nehéz témák után végre valami könnyed: KAREL GOTT! Aki nem ismerné (létezik-e olyan?), a leghíresebb cseh táncdalénekes. Ez olyan szép magyar kifejezés, hogy táncdalénekes (amúgy táncdal nincs - énekeltem egy táncdalt?? -, csak táncdalénekes meg táncdalfesztivál, vicces, nem?). Csehül táncdalénekes nincs, csak sima énekes, de attól még nagyon jól érezzük, miről van szó. Táncdalénekes. Kicsit olyan mint a Sinatra, csak K-európai verzió (Gott egyik beceneve: a kelet Sinatrája) - vécépapírunk kemény(ebb). Mindenesetre aki még nem élt Csehországban (Morvaországban, pardon), az nemigen értheti, mekkora jelenség volt itt Gott (tavalyelőtt halt meg, isten nyugosztalja). Amúgy nem bírtam elhinni, hogy tényleg Gottnak hívták, és nem művésznév, de hiába: a wikipédia állítja, hogy tényleg Gottnak lett anyakönyvezve az apja után, nomen ist wirklich omen. Én valahogy úgy vagyok vele, hogy az lát bele igazán a cseh lélekbe, az érti tényleg, hogy mitől döglik itt a légy, aki megérti, mi a jóistent szerettek Gotton a csehek. Mert szerették, kb. mindenki. Még a fiatalabb korosztályok is, a maguk fanyalgásos módján. A tévét, rádiót ma sem bírod bekapcsolni, hogy ne menjen benne egy órán belül egy Karel Gott szám. Tényleg, egy idő után az ember csak hitetlenkedve csóválja a fejét. Mert persze nem érti, én sem értem. Egyelőre a legnagyobb cseh misztérium marad, ami.

Volt Csehországban egy évente megrendezett szavazás a legjobb zenészekről, az átkosban 'Arany csalogány'-nak hívták, a rendszer (meg Csehszlovákia) szétesése után átnevezték 'Cseh csalogány'-ra (lsd. még Országos Levéltárból Nemzeti Levéltár), 2017-ig futott. Olyan eMeRTon díj, Fonogram díj, Poptaritop, értjük, na. Közönség + szakma szavaz. (Általában illedelmesen, a végén viszont egy virtigli neonáci együttest majdnem beszavazott az első helyre a közönség, akkor azért volt némi aggodalom, hogy mégse kéne hagyni a népet annyira). Az eseménynek itt nagyon komoly hírértéke volt, élőben adta a tévé stb. Namost. Férfi szólóénekes kategóriában Karel Gott 1962 és 2017 között, és nem viccelek, 42-szer nyert. Negyvenkétszer. Más csak egészen ritkán, illendőségből. A múlt hónapban olvastam egy újságcikket a karácsonyi slágerekről - elemezték Bing Crosbyt ésatöbbi szerte a világon. A végefelé megkérdeztek egy helyi zeneboltost, mit jelent ugyanez Csehországban. Egyszerű, hangzott a válasz, még a szokásosnál is többet adunk el Gott két (vagy mennyi) karácsonyi lemezéből. És így tovább. Olyan, mintha Korda Gyuri (all in!) megváltoztathatatlanul a legnépszerűbb énekes lenne Pesten. Mit neki a Fluortomi. Ráadásul bármivel: ez az én gyomromnak nehezen bevehető Alphaville csehesítés például 5 millió megtekintés körül a Youtube-on: https://www.youtube.com/watch?v=z69FesMxnJA. Azért itt egy sokkal jobb is, nem sokkal a halála előtt duett a lányával: https://www.youtube.com/watch?v=BibNLUQG_-4. Ez mondjuk 60 millió megtekintésnél van - van ugye 10 millió cseh, más tegyük fel nem nagyon nézi, vagyis ezt minden egyes cseh állampolgár hatszor megnézte. OK. (Fluortomi a Mizuval 23 milliónál jár).

Hogy csinálta? Nehéz kérdés, mint mondtam. Nekem Gott kb. a 'normalizáció'-val egyenlő. A csehek így hívják a 68 és a szovjetek bevonulása utáni évtized(ek)et (milyen szép K-európai metafóra: ha meg vagyunk szállva, az végülis a normál állapot). Tudniillik amíg az zeng, hogy Lady Carneval, addig nem kell egyebeken gondolkodni. És Gott bizony aláírta azt a bizonyos Antichartát, amit a csehszlovák kommunista párt a Václav Havel vezette demokratikus ellenzék Charta77-jére válaszul készített. Ez amolyan kiállás volt a kommunisták mellett, ki szívből, ki muszájból. Gott amúgy annyira népszerű volt, hogy nyilván bekerült az StB (helyi állambiztonság, a III/III megfelelője) látókörébe. Egy csomó sztori van, hogy ügynök volt, hogy kényszerítették, hogy dehogy volt. Gott a rá jellemző módon csúszott ki abból, hogy bármit is igazán el kellett volna magyaráznia. Lady Carneval. Az átkosban azután minden elismerést megkapott. Mint ahogy az átkos után is. Poszthumusz a legfontosabb állami kitüntetést is. És, amennyire látom, senki se haragudott rá, bármit is csinált (vagy nem csinált). A 70. születésnapján tartott ünnepi koncerten a teljes cseh könnyűzene tokkal vonóval felvonult, olyan volt, elnézést a profanitásért, mint egy helyi szentmise: leborultak a táncdalisten előtt. Végülis úgy tűnik, Gott tényleg csak énekelni akart. Lasciatemi cantare. Nem követtem, de szerintem egyszerűen annyira karizmatikus volt, hogy mindenkit levett a lábáról. És ezzel tulajdonképpen nem élt vissza a jelek szerint (bár mindenki...). Csak énekelt. És a cseheknek ez elég volt. Egyszer megértem, ha addig élek is.

(rájöttem, illene dátum is: 2021 március 8)

5. Magyarok

Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki, vagyis a jólismert lengyel, magyar, két jóbarát, együtt harcol, s issza borát. És tényleg, az általam ismert lengyelekkel ez a tapasztalatom: pozitívan állnak a magyarokhoz. A bort nem tudom, lengyel bort még nem ittam, de a lengyel verzióban nem is arról van szó, hanem pohárról: csak töltsünk már valamit. Nem tudom, ki hogy van vele, de én úgy voltam, hogy a csehek jó fejek (lsd. az 4. részt), ergo (csikidam!) ők is biztos így állnak hozzánk: azt mondod magyar vagy, és az lesz a reakció, hogy szuper. (Mellékszál: volt Rákoshegyen az utcámban egy asztalos bácsi, amúgy bírtam, de mikor kiderült, hogy cseh barátnőm van, egyszer félrehívott, és közölte, hogy a cseszkókkal - tényleg, így, a cseszkókkal - vigyázni kell, mert csak a saját érdeküket nézik, ugye Trianon is. Mondtam, hogy köszönöm, vigyázni fogok. Szóval nem mindenki viszonyul pozitívan a csehekhez. Sőt, jesszusom, lehet, hogy az egész előző rész csak az én szubkultúrámon belül értelmezhető? Mindegy, az én blogom, az írok, amit akarok, ha!) Vissza a főtémához, és rögtön belecsapunk a levesbe: sajnos az én tapasztalatom szerint (ezt már nem fogom többször írni, de mindenki vésse az eszébe: amit itt olvas, azt én gondolom, és nem tudom, meg nem is nagyon érdekel, hogy általában igazam van-e, simán lehet, hogy nincs) a szimpátia egy kicsit féloldalas. Amikor először komolyabban megismerkedtem a brünniekkel, akkor mindig lelkesen közöltem, hogy magyar vagyok, és vártam, hogy naaa, tök jó. És inkább az jött, hogy ööö, OK. Ha nagyon randán akarok fogalmazni, a cseh álláspont olyasmi, hogy Magyarország tőlünk keletre van, és akkor nyilván valamennyire olyan is. Mielőtt haragudnánk rájuk, tegye mindenki a szívére a kezét, és őszintén (de tényleg, őszintén): mit gondol a románokról? Az megvan (én hallottam, saját fül) hogy "van egy ismerősöm, román, de rendes"? Nekünk Románia van keletre, és akkor nyilván némileg olyan is. Egyszerűen van ez a nyugat-kelet tengely, ahol mindenki némileg ferdén néz a tőle kelet(ebb)re lévőkre. Csak persze mi egy helyen lévőknek gondoljuk magunkat a csehekkel. Ők viszont nem mindig, nem pont, nem feltétlenül így látják. Nem dimenzionálnám túl a dolgot, de nekem az jött itt át, hogy attól, hogy az ember magyar, még nem kap automatikusan plussz öt pontot a csehektől (mínuszt se, legyünk igazságosak). DE, és ez nagyon komoly de, SZEMÉLYESEN nulla, de nulla rossz élményem van a külföldiségemmel-magyarságommal kapcsolatban itt Brünnben. Nyilván van egy csomó hivatali mizéria, de soha senki egy rossz szót, rossz megjegyzést, még egy rossz pillantást se, hogy mit akar itt ez a gyüttment. Se a családban, se a munkahelyemen, se a lépcsőházban, se a buszon (gyerekekkel hangosan beszélünk magyarul, amúgy nyilván nem tűnök fel). Tulajdonképpen a brünniek velem nagyon befogadóak voltak és remélem maradnak is. Ezúton is köszi. Ezt meg persze túlidealizálni nem kell, hallottam rossz történeteket én is.

Ötpont, nempont, mi jut eszébe a cseheknek, ha azt hallják, magyar? Számomra meglepő módon nagyjából (egy-két kivétellel) a 19. században leragadt a dolog. Bőven vannak tapasztalataim, mert ha egy idegennel megismerkedem, akkor rövid időn belül előkerül, hogy én magyar, és akkor az illető valamiért úgy érzi, ez olyan téma, amiről beszélgetnünk kell. És innentől ezek a beszélgetések eléggé egy sémára mennek. Első pont: kaja. A gulyást mindenki ismeri, esetleg paprikát is. Tényleg azt hiszik, egy átlag magyar hetente egyszer (legalább) gulyást eszik ebédre. Mindig kínosan érzem magam, mikor meg kell magyarázni, hogy most komolyan? (Ja, mellesleg, gulyás itt is van, csak amit őt gulyásnak hívnak, azt mi pörköltnek, amit viszont ők nem bírnak kiejteni, szóval lett belőle perkelt, ami szintén van itt, csak megint más kaja.) Amit ismernek és értékelnek, az a magyar bor, kicsit irigykednek (morvák nem, nekik is van, szebb is, jobb is!). A 'magyar sör' kifejezés viszont felsőbbrendű és elnéző mosolygásra ingerli őket. A harmadik dolog, ami mindig előjön, az a laposság. Nem a puszta, mint olyan, inkább hogy Magyarország lapos, mint Hollandia, nincsenek hegyek. Egy magyar nem tudhat semmit a hegyekről. Ezzel amúgy az őrületbe bírnak kergetni, mert képtelenek felfogni, hogy tulajdonképpen Csehországban sincsenek valami nagy hegyek, sőt. Az ország csúcsa a Sněžka a maga 1603 méterével. Morvaországban vezet a Praděd, 1491 méter. Nem tudom, mitől van ez a hegyes becsípődésük, talán még a csehszlovák időkből. Az időjárás-jelentésben (megint!) mindig bemondják, milyen idő várható a 'hegyekben 1000 méter felett' - de könyörgöm Csehország kevesebb mint 1%-a van 1000 méter felett! De bemondják, és eltölti őket a jó érzés, hogy vannak itt hegyek, ha egyszer bemondták. Mindenesetre náluk simán 'hegy' egy 900 méter magas valami, de arra, hogy akkor a Börzsöny miért nem hegy, üres mosolygás a válasz: Magyaroszágon nincsenek hegyek és kész. Ami viszont nagyon érdekli őket, az a nyelv. Nagyon egzotikusnak tartják a magyar nyelvet (az is, persze), és nem megy a fejükbe, hogy nekünk nincsenek közelebbi nyelvrokonaink (nyilván ez a szláv közegben egyszerűen érthetetlen). Meg szokták kérdezni, hogy akkor értem-e a finn beszédet. Annyira mint ti a perzsát, szoktam válaszolni, tudniillik annyira vagyunk közel egymáshoz. Vannak ezen kívül a vicces neves viccek magyar verzióban (hogy hívják a spanyol tolvajt: Lopez de Futastan): hogy hívják magyarul a méhet: seremed. Itt nagyon pontosan érzik, hogy a magyarban az 'e' hang gyakori, a sere med amúgy annyit tesz: mézet szar. Haha (kétnyelvű gyerekeim szerint sem vicces). Amit még tudnak, és értékelnek, és végre kint vagyunk a 19. századból, az a magyar fürdő. Számon tartják, hogy jó, ha Pesten járnak, menni akarnak a Lukácsba. Egy kollégám minden évben három hetet valahol Győr mellett egy fürdőben tölt. Szóval hogy is vannak velünk? Szerintem összességében rendben. Azért persze van mit javítani, rajtam nem fog múlni.

4. Csehek

Nade milyenek a csehek? Ez mindenkit érdekel, mégpedig azért, mert Magyarországon a 'cseh' bárminek valahogy jó a renoméja. A csehek viccesek, jó a sörük, kisemberként kinevetik a világot, Švejk (mármint Hašek), Hrabal, Menzel, tájékozottabbaknak Chytilová, intelektuálisabb típusnak Kundera. Meg az univerzális tiszteletnek örvendő (mellesleg, méltán) Miloš Forman. És még Kusturica is ott tanult! Egészen addig amíg az ember ide nem költözik, azt hiszi, ilyenek a csehek, de utána rájön, hogy nem egészen. Kicsit persze igen, de ez a dolog, ami a mi fejünkben van, inkább egy fantasztikusan jól sikerült (bár akaratlan) országimázs része (emlékszik még valaki az Országimázs központra? Happy end kft?) Legalábbis én így látom, és bocs, akitől elvenném a jóérzésű illúziót, nem direkt.

Nyilván a horoszkóp szintjén van a 'csehek' mint olyan jellemzése: sok cseh van (kb. annyi, mint magyar, bár ők nem fogynak) és sokfélék is. De azért van valami hangulata minden országnak, amit kábé le lehet írni. De legelőbb is le kell szögeznem, hogy a 'csehek' nálam a brünnieket és Brünnt jelenti; voltam már máshol is, de csak innen vannak mélyebb ismereteim. Lehet, hogy az Ostravából máshogy néznének ki a 'csehek' (sőt, szerintem biztos, mindig meglep, ki mindenkire bírnak szavazni ott északon). Naszóval. Egyes és legfontosabb pont, a csehek alapvetően olyanok, mint a magyarok. Valahogy az alaphozzáállás az élethez kb. olyan, mint a miénk. Nem pont, de kábé. Ezért van az, hogy simán otthon tudom magam itt érezni. Persze, külföldi az ember (sőt, meglepődve tapasztalja, hogy 'magyar' - Pesten nem mondta rám senki, hogy magyar vagyok, itt viszont mindenki, így az ember a saját nemzetéhez való viszonyát is kénytelen némileg újraértelmezni), de Amerikában külföldibb lennék, mint itt. Különbségek? Talán legjobb lesz, ha a csehek felől közelítjük meg a dolgot: mit mondanak ők magukról? Két dolgot tudnék kiemelni: a panaszkodást és a cseh halastavat. Az első azt jelenti, hogy a csehek (önmaguk szerint) folyton és mindenre panaszkodnak és nem jó nekik semmi. A második (kevésbé intuitív, miféle halastó??) pedig azt, hogy (a csehek szerint) Csehország kicsi, nincs benne semmi dinamikus, elvan önmagában és ezért elég unalmas. Mint egy kissé poshadt vízű halastó (nem én mondom, ők mondják magukról, mielőtt valaki a torkomnak ugrana). Mellesleg Csehországban rengeteg (több tízezer) halastó van, de erről majd máskor. A panaszkodásos sztereotípiával egyet tudok érteni. A (számos) kvázi kultúrsokkos kezdeti cseh élményeim egyike az volt, amikor először hallottam egy csehet azt mondani, hogy 'achjo' (a 'ch' ugye az erős 'h' torokból, ha emlékszünk az előző részből). Az achjo-t összességében úgy kell kiejteni, mint egy kissé elnyújtott sóhajtást. Szóval amikor először hallottam, meglepve kérdeztem meg az illetőt, hogy a mi a baj(a). Mondta, hogy semmi. Én meg, hogy akkor ez a fájdalmas sóhajtás mi volt. Fájdalmas mi? Hát, hogy 'achjo'. Ja, az semmi, azt csak úgy mondja az ember. És ez folyton van! Sóhajtoznak, pedig semmi bajuk. De ha megtanuljuk kifilterezni a dolgot, akkor is marad még elég. Valahogy tényleg úgy van, hogy a csehek szeretnek mindenre panaszkodni, semmi se jó. Nem olyan mélyen mellkasból dübörögve mint egy rendes magyar, inkább sekélyesebben, viszont állandóan. Az rá a teóriám, hogy a sörtől egyszerűen ilyen hangulatba kerül az átlag szervezet.

Kissé komolyabban és néplélekelemzésen túl: szerintem van két fontos különbség van a két ország között. Egyrészt a csehek egyszerűen gazdagabbak, ez van. A magyar per capita GDP az EU-s átlag 73%-a, a cseh viszont a 93%-a. Ez komoly különbség, és lehet is érezni. A második, és még ennél is fontosabb dolog, amiről szerintem Magyarországon kevesen tudnak, az a cseh egyenlősdi. Nekem ez a legnagyobb különbség, és meg kell mondjam, nagyon szimpatikusnak találom. A társadalom szétszakadása nagyon gazdagokra és nagyon szegényekre, ami nálunk tipikus, a cseheknél nem jellemző. Sőt. Az egész EU-ban ők a legjobbak ebben a műfajban. Kisebb a különbség gazdag és szegény között, mint Finnországban. Ugye hogy meglepő? És tudnak is róla és, amennyire látom, vigyáznak is rá, fontosnak tartják. Részemről csillagos ötös.

És mit gondolnak a csehek a magyarokról? A következő részben. Addig: dobpergés, körömrágás.

3. Cseh nyelv

A cseh nyelv. Rögtön essünk túl a kötelezőn: Strč prst skrz krk, vagyis nyomd át az ujjadat a torkodon. Ez a legismertebb példamondat (attól jelent ilyen hülyeséget, hogy példamondat, amúgy a csehek sem nyomkodják az ujjaikat a torkukon át, meg más torkán sem) arról, hogy a cseh szavak remekül elvannak magánhangzók nélkül. Pontosabban arról van szó, hogy az 'r' hang (és, ritkábban, az 'l' is) magánhangzóként funkcionál - krk, próbáljuk meg kicsit hosszabban ejteni az 'r'-t és meg is van. Ez nekünk nagyon furcsa, mert a finnugor nyelvek pont magánhangzókból erősek: ő,ű,é - ezek viszont a cseheknek jelentenek megoldhatatlan feladatot. Az én nevem is: Péter, ebből a csehek Peetert csinálnak, vagy hogy is írjam le: nem bégetnek, hanem hosszan ejtik az 'e' hangot. Jelzem ha csak a betűket nézzük, nekik van igazuk, mert a (magyar) 'é' nem az 'e' hosszan ejtett változata, hanem egészen más hang. De vissza a cseh nyelvhez. Két hang van, ami a magyaroknak nehézséget okoz: 'ch' és 'ř'. Előbbi amolyan erős h torokból, nem olyan vészes, mert van a németben (Buch) (meg az oroszban is, csak már oroszul nem tud senki, nekem még kötelező volt, ócseny harasó, illetve charasó!), inkább azt nehéz megszokni, hogy a 'h' és a 'ch' tényleg két külön hang, és ha az ember a rosszat használja, időnként kiröhögik. Az igazi kihívás a 'ř', a cseh unikum. Olyan mintha az ember 'r'-t meg 'zs'-t mondana egyszerre. De nem úgy kell csinálni, hanem úgy, hogy az ember összeszorítja hátul a fogait, és úgy próbálja a 'r' hangot kiejteni. Lehet próbálkozni. Nekem sokáig tartott, de mostanra elég jó vagyok.

Amúgy a csehek, mint büszke közép-európaiak (nem szeretik a kelet-közép Európát és az összes többi ilyesmit, Prága nyugatabbra van a térképen, mint Bécs, és punktum), latin ábécét használnak a szláv nyelvükhöz. Az eredmény egy állati ügyetlen írás. Egy normális billentyűzetre alig fér fel az összes betű: a magyart is eléggé szuszakolni kell (ú,ű,ó,ö,é és még egy pár), de a csehek: ě, é, š, č, ř, ž, ý, á, í, é, ů, ú, ň. Tényleg, ezt a szöveget egy olyan billentyűzeten írom, amin nincsenek számok, mert az összes helyet elveszik a betűk. A számokért harcolni kell, shifttel, controllal. Néha szoktam mondani, hogy sokkal egyszerűbb lenne cirill abécét használniuk (ha már mellesleg állati büszkék Cirillre és Metódra, akik itt nemzeti szenteknek számítanak), de vagy üres tekintettel néznek, vagy megsértődnek (mert nem akarják, hogy valaki az oroszokhoz hasonlítsa őket). A cseh nyelv egyébként nagyon nehéz. Nem azért nehéz, amiért a csehek gondolják: szerintük a 'ř' nehéz, meg az, hogy hét eset van (a szokásos tárgy, birtokos stb-n túl van megszólító eset is), de ezek apróságok. A cseh nyelvben az a nehéz, hogy elképesztő sok főnévragozási variáció van. Plussz ez megfejelve némi szórendi merevséggel, mint a németben. A végeredmény az, hogy tempósan hiba nélkül beszélni csehül nem cseheknek gyakorlatilag lehetetlen. Ja, még nem mondtam: így tizenkét év után jól beszélek csehül, de nem hiba nélkül. A kiejtésem jó (tényleg, azzal be tudom csapni - egy darabig - a helyieket), de egy idő után becsúszik valami hiba, és akkor észreveszik, hogy mégse vagyok cseh. Úgyhogy inkább előre szoktam szólni. Általában értékelik, ha valaki tud csehül: ez is (mint a magyar) mininyelv, ami nem nagyon érdekel senkit, szóval örülnek, ha valaki mégis megtanulja.

De az igazi érdekesség a cseh nyelvben az, hogy a 'hivatalos' verzió nagyon más, mint a beszélt. Ilyen a magyarban nincs, persze, a tévében igyekszünk választékosan, de tulajdonképpen azzal, amit otthon hallottunk, felléphetünk a katedrára (is). A csehek nem. A hivatalos verzió másként ragoz, más szavakat használ. Van az egésznek történeti oka (és magyarázata), de a lényeget tekintve ez érdektelen. A végeredmény az, hogy az első idegen nyelv, amit a cseh gyerekek az iskolában tanulnak, az a cseh. Ráadásul a társadalom kőkeményen számon is kéri a dolgot mindenkin. Aki a tévében úgy beszél, mint otthon, azt megszólják. Nekem ez teljes sokk volt. Az ember vért izzadva (kocsmában) megtanulja a nyelvet, majd amikor úgy érzi, hogy most már elég jól tud csehül, akkor azzal kell szembesülnie, hogy van a nyelvnek egy további rétege, amiről eddig tudomása sem volt. Mostanra írásban megtanultam ezt a hivatalos verziót, de szóban nem vagyok hajlandó - polgári engedetlenség! Tartok egyetemen is csehül órát, ott aztán végképp elvárják, hogy az ember a hivatalos verziót beszélje, de felőlem várhatják. A távlati célom az, hogy a segítségemmel végre levetkezzék ezt a nyelvi rasszizmust. A siker egyelőre mérsékelt, de nem adom fel. Régebben a BBC-n se lehetett skót akcentussal beszélni. Azért gondolnék nekik segíteni, mert persze az igazi eredmény az, hogy a csehek össznemzetileg folyamatos nyelvi lelkifurdalással küzdenek. Mindenki normálisan beszél, de folyton ismételgeti, hogy sajnos 'rosszul' beszél. Erre nagyon rájátszik az akadémiai nyelvészet is, ami hihetetlen módon nyelvművelősdit játszik (hol a helyi Nádasdy Ádám?), amitől a nép csak még rosszabbul érzi magát: ha már az akadémia szerint is rosszul beszélünk... De már megint oda csúszok (mint a múltkor), hogy nem szeretem, pedig igen. A cseh nyelv nagyon klassz, ropog, mint a géppisztoly, ráadásul lehet eredetiben Hrabalt olvasni! Csak ajánlani tudom.

2. Brünn

Szóval Brünn(Brno,ó, vagy hogy), ahogy ígértem. Brünn elég szép város. Vannak csúnya helyek is, sőt helyi nyócker, de én a szép felén lakom, szóval ha akarom csak szépet látok. Brünn nem egy Prága, inkább egy rendezett német kisvárosnak tűnik (míg el nem zavarták a németeket - a nácizmus után de még a kommunizmus előtt - legalább felerészben német is volt). Építészetben legerősebb a Bauhaus, amit itt mindenki következetesen funkcionalizmusnak hív, szerintem azért, mert az nem hangzik annyira németnek (biztos van intelligens művtöris magyarázat is, csak az nem olyan jó, mint az enyém). A leghíresebb épület a Villa Tugendhat, amit egy zsidó nagykereskedőnek tervezett Mies van der Rohe a 20-as évek végén, tényleg állati klassz. Bejutni szinte lehetetlen, hónapokra előre kell helyet foglalni. De érdemes. Persze Tugendhaték csak 38-ig laktak benne, aztán minden volt csak cipőgyár nem, de nemrégiben szépen felújították. A brünniek büszkék a Tugendhatra, de arra nem annyira, hogy a legenda szerint van der Rohet elég nehezen lehetett meggyőzni, hogy egy ennyire provinciális városban bármit is építsen. Az segített, hogy üres csekket kapott a megrendelőtől: kerül amibe kerül, nem számit. Került is, jelzem. Hogy honnan volt ennyi pénz? Textilből. Ekkoriban nagyon felfutott Brünn mint textilipari központ: morva Manchesternek is hívták, ami elég vicces, mert ki akarna magától Manchesterre hasonlítani (kivéve a focit)? Amúgy a textilipari negyed még egy pár éve is megvolt és még lepusztult formájában is állati jól nézett ki, de jöttek az ingatlanfejlesztők és ledózerolták. Azóta egy pár remek irodaépület épült ott, az építészek fő célja láthatólag az volt, hogy ha valaki körülnéz, ne tudja megmondani, hogy Dubaiban, Dublinban vagy Moszkvában van-e. Pár év múlva nyilván már nem lesz a hely divatos, senki sem fogja kibérelni, és lehet megint sok pénzért modernizálni. Végülis az építészeknek jó. Ja, és meghagyták a bejárati homlokzatot, pont úgy mint Pesten a lovin annál a szörnyűséges bevásárlóközpontnál a Keleti mellett - nem mondja senki, hogy nincs humorérzékük. Amúgy Brünnben ugyanezt egyszer már eljátszották a textilnegyeddel szemközti volt iparnegyedben, az is nagyon klassz volt. Ott azt a megoldást választották, hogy a ledózerolt épületek helyén épült horrorunalmas bevásárlóközpont falára jó nagy képeket raktak arról, hogy nézett ki régen a hely - köszi! Ha már itt járunk, a legrémesebb dolog még a kilencvenes években történt, amikor a belváros legközepébe rittyentettek egy bevásárlóközpontot úgy, hogy középkori épületeket (is) dózeroltak le. A legendás kilencvenes évek! Sok brünni van (a feleségemet is beleértve), aki sokáig a lábát se volt hajlandó betenni a bevásárlóközpontba.

De most már kezd úgy kinézni, hogy nem szeretek itt lakni, pedig nagyon is. Brünn nagyon jó hely, pont az a méret, ami Magyarországon nincs (volt: Kolozsvár, Temesvár, Pozsony stb). Nem túl nagy, nem túl kicsi. Kb. 400 000 ember, tanév idején inkább 500 000. Tulajdonképpen egy egyetemi város. Fél óra alatt bárhova el lehet jutni, tömegközlekedés eszetlenül jó, én csak tudom, Rákoshegyen laktam. Bicajjal nekem minden max 15 perc, ami ennél messzebb van, oda nem járok. Tisztaság van, viszonylag nyugi (kivéve az autósokat, de arról majd máskor). Persze mindenki Prágához hasonlítja, és megy is a zríka folyton, de leginkább humorosan fogják fel. Persze azért vigyázni kell: Csehországban az autórendszámok helyhez kötöttek (mint Olaszországban), és aki brünni de valamiért prágai rendszáma van, az sokszor matricát ragaszt az autójára, miszerint nem prágai. A biztonság kedvéért. Egyébként az is bájos, hogy a különbözó helyek rendszámai nagyjából kötődnek a névhez (B-Brno, P-Plzeň, Z-Zlín), de Prága A. A brünniek meg vannak róla győződve, hogy a prágaiak ezt azért lobbizták ki, mert nem bírták elviselni, hogy Brünn előttük legyen. Az ábécében sem. Amúgy minden fontos országos dolog Prágában van, kivéve, és nem tudom miért, a bíróságokat: az Alkotmánybíróság és a Legfelsőbb Bíróság is Brünnben székel, utóbbi mellett naponta elbiciklizek, nagyon szimpatikusan szerény épület. OK, mára elég, legközelebb... nem is tudom, meglátjuk.

1. Üdv

Sziasztok. Szabó Péternek hívnak, Fehérgyarmaton születtem (kezeket fel, aki tudja, hol van), Nyíregyházán voltam gyerek és Budapesten lettem felnőtt (Toldy!). Viszont 2008 óta Brünnben élek. Illetve Brnoban (Brnóban?). Vagyis Csehországban. Eddig eszembe se jutott blogot írni, pláne nem a csehekről, de most valahogy igen. Hogy miért? Talán azért, mert most már annyi ideje élek itt, hogy erősen kezd csökkeni az a távolság, ami magyarként a csehektől elválaszt. Ez szerintem se nem jó, se nem rossz (jelzem a csehek szerint jó, mert civilizáltabb leszek), de előbb-utóbb már nem fogok tudni ilyen blogot írni. Most még tudok, szóval hajrá.

Ja, a cím. Egyrészt blognak furcsa címet illik adni, hogy figyelemfelkeltő legyen (Örülünk, Vincent?). Másrészt mostanában gyerekverseket olvasunk (gyerekekkel) és van ez a Kukorelly vers, hogy "családun xerete talapú". Ez a gyerekek szerint (meg szerintem is) ellenállhatatlanul vicces. Szóval idegenbeszakadva, és ebből. Ebből is látszik, hogy Kukorelly mennyivel jobb író mint én, de nem is ott a léc, hálistennek.

Brno (magyarul, vagyis németül, Brünn) a második legnagyobb cseh város, de szerintem Magyarországon kb. senki se tudja, hol van, és mekkora. Nem vágok fel, mert én sem tudtam annak idején. Morvaországban van, ami, legyünk őszinték, idétlenül hangzik (mitől ország?). Viszont mindjárt ebből is látszik, hogy Csehország másként működik, mint Magyarország. A csehek inkább a németekhez hasonlítanak, mert az ország történetileg eléggé önálló részekből állt (az egyetlen analógia nálunk Erdély): Csehország, Morvaország, Szilézia. Utóbbin sokszáz éve veszekszenek a lengyelekkel, osztrákokkal, poroszokkal, változó sikerrel. Momentán Szilézia nagyrésze Lengyelországban van, egy kicsi Csehországban. Mármint hol? Na ez az, a terminológia bonyolult. Az alapprobléma az, hogy nincs a 'német'-nek megfeleltethető szó. Olyan, mint ha Németország neve Bajorország lenne. A bajorok nem bánnák, de a szászokat idegesítené. Pont ez van Csehországban. Az ország nyugati felének a neve Csehország (csehül Čechy, németül Tschechien, angolul Bohemia) a keleti felének a neve Morvaország (csehül Morava, németül Mähren, angolul Moravia). Viszont az egész ország neve megintcsak Csehország. Csehül hivatalosan Cseh köztársaság (Česká republika), nem annyira hivatalosan Česko, de azt sokan utálják, ki tudja, miért (van az magyarul, hogy 'voltunk cseszkóban', na ez az). Szóval a morvák (ahol én is lakom) néha bánják, ha 'cseh'-nek hívják őket, néha meg nem. Van akinek a morvák között már az is hülyeségnek hangzik, hogy egyáltalán vannak 'morvák' (csak csehek vannak, szerintük, a morváskodás idejétmúlt marhaság), van aki viszont beíratja a személyijébe, hogy a nemzetisége(!) morva. Nem könnyű rajtuk eligazodni. Mindenesetre még a kommunisták biztos ami biztos alapon eltörölték a Csehország és Morvaország között sokszáz éve adott határt, és új megyéket alakítottak ki, amik azóta is több-kevésbé megvannak. Szóval közigazgatásilag már nincs se Čechy, se Morava. De azért az időjárásjelentésben mindig elmondják, milyen idő várható Csehországban és ehhez képes milyen idő lesz Morvaországban. Mondom, nehéz rajtuk kiigazodni.

De eltértem a tárgytól, ami mára Brno lett volna. Akkor legközelebb.